35. fejezet
Senki sem mozdult. Mindenki emésztette a hallottakat. Ha egy osztagot sem tudunk küldeni, és képes volt egy egész sárkányfészket elpusztítani a hibrid, bolond lenne az aki önként vállalkozna annak elkapására. Nevetséges! Megfogtam a karfám és feltoltam magam, de Marone észrevette a mozdulatomat és megragadta a kezem.
-Észnél vagy?!
-Mennem kell!
-Nem vagy még kész! Hiszen alig tudsz átváltozni!
Visszaültem és a szabad kezemmel megfogtam azt a kezét amelyikkel szorított. Engedett a szorításon.
-Azért vagyok itt, hogy segítsek.
-Igen, de nem azért, hogy megölesd magad!
-Marone, én már döntöttem!
Kapva az alkalmon kirántottam a karomat a keze alól és felpattantam a székemből.
-Én megyek!
-Su ne!
Nem hallgatva Marone-ra a korlátra léptem és leugrottam az aréna közepére. Suttogóra fogtam a hangomat, de az alakváltók attól még hallottak.
-Hiszen ezért jöttem!
Kihúztam magam és a tanács tagjait bámultam.
-Én is megyek!
Egyszerre két férfihang zengte be a termet. Vud és Dum felálltak a helyükről és lejöttek a lépcsőn, majd odaálltak mellém. Viktor felállt a helyéről és körbenézett az egybegyűlteken.
-Még valaki?
-Igen mi is csatlakoznánk!
Borka sietett le a lépcsőn, vonszolva Leot. Majd amikor leértek előrébb rántotta az oroszlánt.
-Ugye drágám?!
-Ömm. Igen szívem, mi is velük megyünk!
Néhányan kuncogva nézték az aranyos jelenetet. Hát ez van, hogy ha egy vérállatnak egy kedves boszi a párja. Mosolyogva biccentettem a zöld hajú lánynak, aki visszamosolygott.
-Rendben, ha ennyien lennétek akkor kérlek gyertek velünk a tanácskozó szobába.
Megvártuk, amint kimennek a lelátóról csak azután mentünk a tanácstagok után, akik már elindultak. Sorunkat én vezettem, majd Dum és Vud, akik szorosan mögöttem lépkedtek. Végül Borka és Leo zárták a sort, egymásba karolva. Remélem nem fogom az enyelgésüket nézni az út során. A tanácskozó szoba nem volt túl nagy. Egy átlagos ebédlőasztal volt a szoba közepén és a hozzá tartozó székek. Más nem volt ott. Mindnyájan leültünk és vártuk, hogy a tanácstagok elkezdjék.
-Nos, számításaink szerint az északkeleti völgyön át halad felénk.
Azazel átvéve a szót Viktortól.
-Vagyis a Lamiák fészkéhez tart. Sajnálatos módon nem tudjuk őket elérni az éves vásáruk miatt.
Ó-ó! Nehéz dolgunk lesz. A lamia népség bár jobbak a fúriáknál mégsem könnyű esetek. És akkor ott van még az éves vásáruk, amiken tömegestül jelennek meg azok akik beakarnak szerezni ritkaságokat. Mivel a piac a legnagyobb hegység mélyén rendezik meg ezért teljesen el van zárva a külvilágtól, sőt még telefonos kapcsolatot is a legeslegritkább esetben találhatsz néhány másodpercig. Nehéz ügy.
-Készüljetek fel! Annyi fegyvert vigyetek magatokkal amennyit szükségesnek tartotok és olyan gyorsan induljatok amilyen gyorsan csak tudtok. Nem érünk rá! Ártalmatlanítsátok a hibridet, de ha túl veszélyesnek tartjátok öljétek meg! Nem kockáztathatjuk meg, hogy több fajt elpusztítson!
Sinta boszorkák pökhendiségéhez híven most is parancsokat osztogatott, főleg olyanokat amiket már mi is tudtunk. Felálltunk a székekről.
-Ez esetben ideje indulnunk!
-Jó utat Suzanne. Sok sikert srácok!
Viktor úgy mosolygott, hogy kilátszódtak a vámpírfogai. Nevetve meghajoltam és kimentem a szobából, néhány másodperc múlva a többiek is megjelentek.
-És most hogyan tovább vezető?
-Ne nevez így Dum!
-Bocsi!
-De igaza van a démonnak most mi legyen Su?
-Szerintem mindenki menjen vissza a városban élő fajtársaihoz és szerezzünk be fegyvereket. Majd találkozzunk két óra múlva a Fardian falkánál?
Borka és Leo egymásra néztek.
-Nekünk jó.
-Ahogy nekünk is nem igaz bolhazsák?
-Ne nevezz így te fattyú!
-Grrr!Fejezzétek be! Senki sem kíváncsi a huzavonátokra!
-Hé engem érdekel, hogy ki nyer!
-Fogd be Leo!
A vérmacska elkezdett az orra alatt morogni.
-Mégis mióta lettél te a vezér?! Szuka!
Dum és Vud meghalva Leo morgását egyből a védelmemre keltek.
-Ne merj így beszélni vele te orjás macska!
-Fogd be cicus vagy megpörkölöm a bajszod!
-Fiúk hagyjátok békén a cicusom! Nincs időnk az e féle veszekedésekre! Drágám nekem most el kell menni a falkánál találkozunk. Légy jó!
Borka kirohanására a három férfi ledermedve bámulták, majd búcsúzóul megpuszilta a párja arcát és elment. Én a visszafojtott nevetésemmel küszködtem, hogy ne legyen feltűnően háttal álltam a három férfinak és én is a kijárat felé mentem. Sajnos nem voltam elég ügyes, mert a vállaim így is rettentően rázkódott.
-Hé! Ne neves rajtunk!
Nem fordultam meg, de a tempómon gyorsítottam.
-Nem rajtatok nevetek, hanem veletek! Pff hahaaha!
-Na megállj!
Futó lépéseket hallottam. Az üldözőm teljesen feltüzelt, így kacarászva rohantam ki. Dum végigkergetett az egész városon, de az erdőnél abba maradt a hajsza. Helyben kocogtam és megkerestem a démont. Dum az egyik fa tövébe rogyott és iszonyatosan lihegett.
-Csak ennyi volt? Én még bírom!
-Nem ne-kem ta-lál-ták ki a fu-tást.
Kuncogva kocogtam oda elé.
-Pedig én bírom, úgy érzem végig tudnám futni az egész kontinenst.
-Na persze!
-Megtudnám csinálni!
-Na jól van gyerekek fejezzétek be! Menjetek készülődni!
Leo sétálva haladt el mellettünk, majd eltűnt az erdő sűrűjében. Kuncogva hagytam abba a helyben kocogást és a már csillapodó légzésű démonra néztem.
-Te nyertél!
-Tudom.
-Izgatottnak tűnsz.
-Ühüm.
Dum megfogta a csuklóm és az ölébe vont.
-Eresz!
-Addig nem, amíg el nem mondod, hogy miért akart megállítani az alfa nőstény!
Abbahagytam a ficánkolást és dermedten néztem a kétszínű szemeibe.
-Nem akarta, hogy menjek.
-Miért?
-Nem fontos!
-De igenis az! Tudni akarom!
-Túlságosan is aggódik, most jó?!
-Miért, miért aggódik? Tudnom kéne valamiről?
- Mert terhes és a férje vére kering bennem és amúgy semmiről sem kell tudnod! Most pedig eresz el!
Dum gyengített szorításán, így kipattantam az öléből és elindultam a falka felé. A félvér ott maradt.
Kihúztam magam és a tanács tagjait bámultam.
-Én is megyek!
Egyszerre két férfihang zengte be a termet. Vud és Dum felálltak a helyükről és lejöttek a lépcsőn, majd odaálltak mellém. Viktor felállt a helyéről és körbenézett az egybegyűlteken.
-Még valaki?
-Igen mi is csatlakoznánk!
Borka sietett le a lépcsőn, vonszolva Leot. Majd amikor leértek előrébb rántotta az oroszlánt.
-Ugye drágám?!
-Ömm. Igen szívem, mi is velük megyünk!
Néhányan kuncogva nézték az aranyos jelenetet. Hát ez van, hogy ha egy vérállatnak egy kedves boszi a párja. Mosolyogva biccentettem a zöld hajú lánynak, aki visszamosolygott.
-Rendben, ha ennyien lennétek akkor kérlek gyertek velünk a tanácskozó szobába.
Megvártuk, amint kimennek a lelátóról csak azután mentünk a tanácstagok után, akik már elindultak. Sorunkat én vezettem, majd Dum és Vud, akik szorosan mögöttem lépkedtek. Végül Borka és Leo zárták a sort, egymásba karolva. Remélem nem fogom az enyelgésüket nézni az út során. A tanácskozó szoba nem volt túl nagy. Egy átlagos ebédlőasztal volt a szoba közepén és a hozzá tartozó székek. Más nem volt ott. Mindnyájan leültünk és vártuk, hogy a tanácstagok elkezdjék.
-Nos, számításaink szerint az északkeleti völgyön át halad felénk.
Azazel átvéve a szót Viktortól.
-Vagyis a Lamiák fészkéhez tart. Sajnálatos módon nem tudjuk őket elérni az éves vásáruk miatt.
Ó-ó! Nehéz dolgunk lesz. A lamia népség bár jobbak a fúriáknál mégsem könnyű esetek. És akkor ott van még az éves vásáruk, amiken tömegestül jelennek meg azok akik beakarnak szerezni ritkaságokat. Mivel a piac a legnagyobb hegység mélyén rendezik meg ezért teljesen el van zárva a külvilágtól, sőt még telefonos kapcsolatot is a legeslegritkább esetben találhatsz néhány másodpercig. Nehéz ügy.
-Készüljetek fel! Annyi fegyvert vigyetek magatokkal amennyit szükségesnek tartotok és olyan gyorsan induljatok amilyen gyorsan csak tudtok. Nem érünk rá! Ártalmatlanítsátok a hibridet, de ha túl veszélyesnek tartjátok öljétek meg! Nem kockáztathatjuk meg, hogy több fajt elpusztítson!
Sinta boszorkák pökhendiségéhez híven most is parancsokat osztogatott, főleg olyanokat amiket már mi is tudtunk. Felálltunk a székekről.
-Ez esetben ideje indulnunk!
-Jó utat Suzanne. Sok sikert srácok!
Viktor úgy mosolygott, hogy kilátszódtak a vámpírfogai. Nevetve meghajoltam és kimentem a szobából, néhány másodperc múlva a többiek is megjelentek.
-És most hogyan tovább vezető?
-Ne nevez így Dum!
-Bocsi!
-De igaza van a démonnak most mi legyen Su?
-Szerintem mindenki menjen vissza a városban élő fajtársaihoz és szerezzünk be fegyvereket. Majd találkozzunk két óra múlva a Fardian falkánál?
Borka és Leo egymásra néztek.
-Nekünk jó.
-Ahogy nekünk is nem igaz bolhazsák?
-Ne nevezz így te fattyú!
-Grrr!Fejezzétek be! Senki sem kíváncsi a huzavonátokra!
-Hé engem érdekel, hogy ki nyer!
-Fogd be Leo!
A vérmacska elkezdett az orra alatt morogni.
-Mégis mióta lettél te a vezér?! Szuka!
Dum és Vud meghalva Leo morgását egyből a védelmemre keltek.
-Ne merj így beszélni vele te orjás macska!
-Fogd be cicus vagy megpörkölöm a bajszod!
-Fiúk hagyjátok békén a cicusom! Nincs időnk az e féle veszekedésekre! Drágám nekem most el kell menni a falkánál találkozunk. Légy jó!
Borka kirohanására a három férfi ledermedve bámulták, majd búcsúzóul megpuszilta a párja arcát és elment. Én a visszafojtott nevetésemmel küszködtem, hogy ne legyen feltűnően háttal álltam a három férfinak és én is a kijárat felé mentem. Sajnos nem voltam elég ügyes, mert a vállaim így is rettentően rázkódott.
-Hé! Ne neves rajtunk!
Nem fordultam meg, de a tempómon gyorsítottam.
-Nem rajtatok nevetek, hanem veletek! Pff hahaaha!
-Na megállj!
Futó lépéseket hallottam. Az üldözőm teljesen feltüzelt, így kacarászva rohantam ki. Dum végigkergetett az egész városon, de az erdőnél abba maradt a hajsza. Helyben kocogtam és megkerestem a démont. Dum az egyik fa tövébe rogyott és iszonyatosan lihegett.
-Csak ennyi volt? Én még bírom!
-Nem ne-kem ta-lál-ták ki a fu-tást.
Kuncogva kocogtam oda elé.
-Pedig én bírom, úgy érzem végig tudnám futni az egész kontinenst.
-Na persze!
-Megtudnám csinálni!
-Na jól van gyerekek fejezzétek be! Menjetek készülődni!
Leo sétálva haladt el mellettünk, majd eltűnt az erdő sűrűjében. Kuncogva hagytam abba a helyben kocogást és a már csillapodó légzésű démonra néztem.
-Te nyertél!
-Tudom.
-Izgatottnak tűnsz.
-Ühüm.
Dum megfogta a csuklóm és az ölébe vont.
-Eresz!
-Addig nem, amíg el nem mondod, hogy miért akart megállítani az alfa nőstény!
Abbahagytam a ficánkolást és dermedten néztem a kétszínű szemeibe.
-Nem akarta, hogy menjek.
-Miért?
-Nem fontos!
-De igenis az! Tudni akarom!
-Túlságosan is aggódik, most jó?!
-Miért, miért aggódik? Tudnom kéne valamiről?
- Mert terhes és a férje vére kering bennem és amúgy semmiről sem kell tudnod! Most pedig eresz el!
Dum gyengített szorításán, így kipattantam az öléből és elindultam a falka felé. A félvér ott maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése