34. fejezet
A JÓ BÜDÖS ÉLETBE!!Az ajtó kinyílt és Vud döbbent szemekkel nézet az ágyamra. Az átkozott szukkubuszra halálosan nézett, majd rám, viszont mikor a szemembe nézett csalódást és .... khm némi szenvedélyt véltem felfedezni.
-Csak szólni akartam, hogy a Tanács gyűlést tart és a közeli fajoknak el kell menniük rá.
-Semmi gond bolhazsák még egy kicsit maradunk és lemegyünk a gyűlésre.
-Nem a falka tart gyűlést, hanem a Tanács!
Éreztetve a Tanács szót mindketten megértettük, hogy jóval nagyobb dolgokról van szó.
-Oké fiúk! Ideje kimennetek a szobámból, hogy felöltözzek!
Egyikőjük sem mozdult a két hím farkasszemet nézet.
-Na jól van! Tűnés!
Ingerültségemet Vudra irányítottam aki meg érezhette, mert enyhén megremegett. Zavartan megrázta a fejét és elment. Megnyugodva fújtam ki a feszült levegőmet, aztán visszahanyatlottam az ágyra.
-Végre elment!
-Te is!
-Mi?!
-Fel kell öltöznünk!
-Tudom, ne zavartasd magad!
Dum csábos mosolya kishillyán lefegyverzett. Morogva tepertem le és az ágyra szegeztem.
-Ó ezt megtudnám szokni!
Doromboló hangjára erősebben szorítottam mert nem akartam, hogy eluralkodjon rajtam a bizsergés.
-Most vissza mész a szobádba és felöltözöl! Lent találkozunk.
A démon feladta a küzdelmet. Bólintott. Leszálltam róla és a fürdőbe mentem. Villámgyors mosakodásba kezdtem, majd visszamentem a szobába, ahol már nem volt ott. A kezembe akadó tiszta ruhákat felvettem és a kabátomat. Elkészültem. Lesiettem a lépcsőn és kirohantam a házból és Fausthoz siettem.
-Reggelt barátom! Sietnünk kell a városban összehívták a tanácsot. Oda kell érnünk!
Akkor gyors vágtába kezdünk?
-De még mennyire!
Felpattantam Faust hátára és a világom lovait megszégyenítő vágtába kezdtünk. Élvezve a szelet, amit a sebességünktől éreztem elnevettem magam. A városiak megbámultak, főleg azért mert a házak tetején ugrándoztunk. Főtéren megállva leugrottam a szellemló hátáról.
-Kösz. Majd szólók, hogy ha kellenél.
Rendben. Csak ügyesen Suzanne. Kedvesen megbökte a vállamat és a tömegbe vetette magát. Senkit sem lökött meg. Szellemalakjában mindenkin keresztül ment.
-Ezt még meg kell szoknom.
Megráztam a fejem, majd felsétáltam a lépcsőn. A nagy tanácsterembe akartam menni, de az egyik folyosóból ismerős illatokat éreztem. Arra mentem. A sötétségben két alak nyomódott a falhoz.
-Ezek szerint jól sikerült a meglepetés.
Szétrebben a két alak. A férfi kezében lévő tasak megzörrent. Mindketten zavartan néztek rám.
-Suzanne te mégis mit keresel itt?!
-Ezt inkább nekem kéne kérdeznem Leo. Nem kellenem a tanáccsal lenned és készülni a tárgyalásra?!
Csípőre tettem a kezem és dorgáló hanggal kértem számon a véroroszlánt, aki kezdte felhúzni magát. A mellette lévő lány megpökte a férfi oldalát.
-Nem akarsz neki bemutatni?
-De! Suzanne ő itt ...
Felemeltem a kezem, hogy abbahagyja.
-Tudom ki ő! Már találkoztam Borkával. Szia Borka.
Szegény boszorka zavartan nézett rám. Segítségül a fejemre húztam a kapucnimat, annyira hogy eltakarjam az arcomat. A beburkolózott alakomat látva hangot is adott megvilágosodásának.
-Meg van! Veled utaztam, de akkor a neved....
-Áll néven kellet bemutatkoznom, nem akartam, hogy még véletlenül is gyanút adjak az itt élőknek.
-Ez érthető.
Leo hallgatva a beszélgetésünket, kinyitotta a zacskót és kivett egy szárított halacskát, amit a szájába rakott és elkezdte csócsálni.
-És, hogy tetszik az itteni élet?
Levettem a kapucnim.
-Más, izgalmas és ... varázslatos.
A boszorka már nyitotta volna a száját, hogy mondjon valamit, de a falakon lévő hangszóróból egy gongszó csendült fel. Erre én nem emlékszem!
-Mégis mi ez?
Leo megfogta Borka kezét és elkezdtek a nagyteremhez sétálni.
-Ez jelzi, hogy mindenki menjen a tárgyalásra, hamarosan kezdődik.
Mögöttük sétálva néztem a hátukat. Beszarás! Ez pont olyan mint amikor színházban van az ember! Felfedezésemtől el kellet mosolyognom. Azért annyira mi sem különbözünk. A hosszú lépcső tetején megálltam és elkezdtem keresni a falka összegyűlt tagjait. Marone kedvesen integető kezét meglátva azonnal arra felé sétáltam. Marone a legalsó szinten ült baloldalt és ott középen. Mellette Juilliard ült, de a jobb oldala üres volt.
-Gyere már Suzanne ! Fel tartod a sort! Gyere ülj le ide mellém!
Annyira gyorsan történt, hogy nem tudtam ellenkezni és automatikusan leültem mellé.
-Öhm. Köszönöm.
-Jaj, semmiség! Ez csak természetes!
Bátorítóan megfogta a kezem és megszorította. Csak most vettem észre, hogy mindenki elegánsan öltözött.
-Nem tudtam, hogy ki kell öltözni.
-Nem baj, tudtommal lesznek kamerások és Kellan annak idején belém verte, hogy ilyenkor mindig öltözzek ki, mondván mindenki gyönyörködjön bennem, de persze csak távolról. Őszintén egy kicsit zavaró, de legalább fel tudom venni a legújabb ruhaszerzeményemet.
Istenem, annyira imádom ezt a nőt! A kellemetlen érzéseim azonnal eltűntek, helyettük megjelentek azok az emlékek, amiket Marone is említett. Annyira abszurd volt, hogy elnevettem magam, ezzel magamra vonva a többiek figyelmét, de főleg egy bizonyos valakiét. Nem tudom, hogy hogyan éreztem meg az összegyűlt tömeg közül, de tökéletesen be tudom mérni, hogy hol ül és mit csinál. Dum a szemben lévő lelátó legfelső szintjén ült, kb ugyan azon a székszámon. Különleges szemeivel úgy bámul, mintha bele látna a lelkembe. Akaratom ellenére is megborzongok, mire ő pajkosan elmosolyodik. Az átkozott szukkubusz! Marone kuncogása hoz vissza a bámulásból.
-Mi olyan vicces?
-Hát te! Most már értem, hogy miért késtél.
-Mi?!
-Ne má! Nem kell tagadnod, legalább is előttem nem kell. Meg amúgy is csak úgy izzik köztetek a levegő még ekkora távolságban is.
-Nem tudom hogy miről beszélsz.
Motyogva hajtottam le a fejemet, hogy az égő arcomat a vörös hajammal eltudjam takarni.
-Áááhááá én meg vak vagyok több száz évemre!
-Akkor már mindent értek.
Ököllel belevágott a vállamba mire én nevetve fogtam meg a sajgó pontot.
-Oké, hagyjuk abba!
Végszóra a tanácstagok leültek a helyükre. Avaloni Rejk magához vette a szót.
-Kedves egybegyűltek, azért vagyunk most itt hogy egy roppant fontos dologról beszéljünk. Világunkba behatolt egy hidrid. Sejtésünk szerint a lényt tesztként küldték, hogy megtudják mégis mennyire strapabíró.
A tündekirály hatásszünetet tartott, beszédét Flóra a boszorkányok királynője vette át.
-A hibrid már behatolt a sárkányok fészkébe és meghatározatlan mennyiségű sárkányt mészárolt le. Információink szerint ide tart.
Az összegyűltek felháborodottan zsibongtak a teremben. Viktor felemelte a kezét csitítás képen.
-Na de kérem! Az időkkel fogytán vagyunk, nincs itt az idő e féle ellenkezésre! Mostani gyűlésünk arról szól, hogy mégis kik azok, akik jelentkeznek a hibrid elfogásában, esetleg likvidálásában?
A nép elnémult, végül az egyik alakváltó kelt fel a helyéről.
-Igazuk van, tényleg nem érünk rá a veszekedésről, de miért nem a katonákat indítjuk a hibrid ellen?
Berith Azazel démoni hidegséggel válaszolt a kérdésre.
-Nem tudjuk, hogy mikor jön a hibridhorda, így nem nélkülözhetőjük a katonákat, éppen ezért van szükségünk olyan csapatra, akik képesek megküzdeni a hibriddel és idehozni, hogy kiderítsük a gyenge pontját. Nos, ki érzi magát elég erősnek ahhoz, hogy megküzdjön a hibriddel?
-Csak szólni akartam, hogy a Tanács gyűlést tart és a közeli fajoknak el kell menniük rá.
-Semmi gond bolhazsák még egy kicsit maradunk és lemegyünk a gyűlésre.
-Nem a falka tart gyűlést, hanem a Tanács!
Éreztetve a Tanács szót mindketten megértettük, hogy jóval nagyobb dolgokról van szó.
-Oké fiúk! Ideje kimennetek a szobámból, hogy felöltözzek!
Egyikőjük sem mozdult a két hím farkasszemet nézet.
-Na jól van! Tűnés!
Ingerültségemet Vudra irányítottam aki meg érezhette, mert enyhén megremegett. Zavartan megrázta a fejét és elment. Megnyugodva fújtam ki a feszült levegőmet, aztán visszahanyatlottam az ágyra.
-Végre elment!
-Te is!
-Mi?!
-Fel kell öltöznünk!
-Tudom, ne zavartasd magad!
Dum csábos mosolya kishillyán lefegyverzett. Morogva tepertem le és az ágyra szegeztem.
-Ó ezt megtudnám szokni!
Doromboló hangjára erősebben szorítottam mert nem akartam, hogy eluralkodjon rajtam a bizsergés.
-Most vissza mész a szobádba és felöltözöl! Lent találkozunk.
A démon feladta a küzdelmet. Bólintott. Leszálltam róla és a fürdőbe mentem. Villámgyors mosakodásba kezdtem, majd visszamentem a szobába, ahol már nem volt ott. A kezembe akadó tiszta ruhákat felvettem és a kabátomat. Elkészültem. Lesiettem a lépcsőn és kirohantam a házból és Fausthoz siettem.
-Reggelt barátom! Sietnünk kell a városban összehívták a tanácsot. Oda kell érnünk!
Akkor gyors vágtába kezdünk?
-De még mennyire!
Felpattantam Faust hátára és a világom lovait megszégyenítő vágtába kezdtünk. Élvezve a szelet, amit a sebességünktől éreztem elnevettem magam. A városiak megbámultak, főleg azért mert a házak tetején ugrándoztunk. Főtéren megállva leugrottam a szellemló hátáról.
-Kösz. Majd szólók, hogy ha kellenél.
Rendben. Csak ügyesen Suzanne. Kedvesen megbökte a vállamat és a tömegbe vetette magát. Senkit sem lökött meg. Szellemalakjában mindenkin keresztül ment.
-Ezt még meg kell szoknom.
Megráztam a fejem, majd felsétáltam a lépcsőn. A nagy tanácsterembe akartam menni, de az egyik folyosóból ismerős illatokat éreztem. Arra mentem. A sötétségben két alak nyomódott a falhoz.
-Ezek szerint jól sikerült a meglepetés.
Szétrebben a két alak. A férfi kezében lévő tasak megzörrent. Mindketten zavartan néztek rám.
-Suzanne te mégis mit keresel itt?!
-Ezt inkább nekem kéne kérdeznem Leo. Nem kellenem a tanáccsal lenned és készülni a tárgyalásra?!
Csípőre tettem a kezem és dorgáló hanggal kértem számon a véroroszlánt, aki kezdte felhúzni magát. A mellette lévő lány megpökte a férfi oldalát.
-Nem akarsz neki bemutatni?
-De! Suzanne ő itt ...
Felemeltem a kezem, hogy abbahagyja.
-Tudom ki ő! Már találkoztam Borkával. Szia Borka.
Szegény boszorka zavartan nézett rám. Segítségül a fejemre húztam a kapucnimat, annyira hogy eltakarjam az arcomat. A beburkolózott alakomat látva hangot is adott megvilágosodásának.
-Meg van! Veled utaztam, de akkor a neved....
-Áll néven kellet bemutatkoznom, nem akartam, hogy még véletlenül is gyanút adjak az itt élőknek.
-Ez érthető.
Leo hallgatva a beszélgetésünket, kinyitotta a zacskót és kivett egy szárított halacskát, amit a szájába rakott és elkezdte csócsálni.
-És, hogy tetszik az itteni élet?
Levettem a kapucnim.
-Más, izgalmas és ... varázslatos.
A boszorka már nyitotta volna a száját, hogy mondjon valamit, de a falakon lévő hangszóróból egy gongszó csendült fel. Erre én nem emlékszem!
-Mégis mi ez?
Leo megfogta Borka kezét és elkezdtek a nagyteremhez sétálni.
-Ez jelzi, hogy mindenki menjen a tárgyalásra, hamarosan kezdődik.
Mögöttük sétálva néztem a hátukat. Beszarás! Ez pont olyan mint amikor színházban van az ember! Felfedezésemtől el kellet mosolyognom. Azért annyira mi sem különbözünk. A hosszú lépcső tetején megálltam és elkezdtem keresni a falka összegyűlt tagjait. Marone kedvesen integető kezét meglátva azonnal arra felé sétáltam. Marone a legalsó szinten ült baloldalt és ott középen. Mellette Juilliard ült, de a jobb oldala üres volt.
-Gyere már Suzanne ! Fel tartod a sort! Gyere ülj le ide mellém!
Annyira gyorsan történt, hogy nem tudtam ellenkezni és automatikusan leültem mellé.
-Öhm. Köszönöm.
-Jaj, semmiség! Ez csak természetes!
Bátorítóan megfogta a kezem és megszorította. Csak most vettem észre, hogy mindenki elegánsan öltözött.
-Nem tudtam, hogy ki kell öltözni.
-Nem baj, tudtommal lesznek kamerások és Kellan annak idején belém verte, hogy ilyenkor mindig öltözzek ki, mondván mindenki gyönyörködjön bennem, de persze csak távolról. Őszintén egy kicsit zavaró, de legalább fel tudom venni a legújabb ruhaszerzeményemet.
Istenem, annyira imádom ezt a nőt! A kellemetlen érzéseim azonnal eltűntek, helyettük megjelentek azok az emlékek, amiket Marone is említett. Annyira abszurd volt, hogy elnevettem magam, ezzel magamra vonva a többiek figyelmét, de főleg egy bizonyos valakiét. Nem tudom, hogy hogyan éreztem meg az összegyűlt tömeg közül, de tökéletesen be tudom mérni, hogy hol ül és mit csinál. Dum a szemben lévő lelátó legfelső szintjén ült, kb ugyan azon a székszámon. Különleges szemeivel úgy bámul, mintha bele látna a lelkembe. Akaratom ellenére is megborzongok, mire ő pajkosan elmosolyodik. Az átkozott szukkubusz! Marone kuncogása hoz vissza a bámulásból.
-Mi olyan vicces?
-Hát te! Most már értem, hogy miért késtél.
-Mi?!
-Ne má! Nem kell tagadnod, legalább is előttem nem kell. Meg amúgy is csak úgy izzik köztetek a levegő még ekkora távolságban is.
-Nem tudom hogy miről beszélsz.
Motyogva hajtottam le a fejemet, hogy az égő arcomat a vörös hajammal eltudjam takarni.
-Áááhááá én meg vak vagyok több száz évemre!
-Akkor már mindent értek.
Ököllel belevágott a vállamba mire én nevetve fogtam meg a sajgó pontot.
-Oké, hagyjuk abba!
Végszóra a tanácstagok leültek a helyükre. Avaloni Rejk magához vette a szót.
-Kedves egybegyűltek, azért vagyunk most itt hogy egy roppant fontos dologról beszéljünk. Világunkba behatolt egy hidrid. Sejtésünk szerint a lényt tesztként küldték, hogy megtudják mégis mennyire strapabíró.
A tündekirály hatásszünetet tartott, beszédét Flóra a boszorkányok királynője vette át.
-A hibrid már behatolt a sárkányok fészkébe és meghatározatlan mennyiségű sárkányt mészárolt le. Információink szerint ide tart.
Az összegyűltek felháborodottan zsibongtak a teremben. Viktor felemelte a kezét csitítás képen.
-Na de kérem! Az időkkel fogytán vagyunk, nincs itt az idő e féle ellenkezésre! Mostani gyűlésünk arról szól, hogy mégis kik azok, akik jelentkeznek a hibrid elfogásában, esetleg likvidálásában?
A nép elnémult, végül az egyik alakváltó kelt fel a helyéről.
-Igazuk van, tényleg nem érünk rá a veszekedésről, de miért nem a katonákat indítjuk a hibrid ellen?
Berith Azazel démoni hidegséggel válaszolt a kérdésre.
-Nem tudjuk, hogy mikor jön a hibridhorda, így nem nélkülözhetőjük a katonákat, éppen ezért van szükségünk olyan csapatra, akik képesek megküzdeni a hibriddel és idehozni, hogy kiderítsük a gyenge pontját. Nos, ki érzi magát elég erősnek ahhoz, hogy megküzdjön a hibriddel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése