13.fejezet
Három nap telt el a kormányzó megérkezése óta. Mindenki feszült fegyelemmel és nagy odafigyeléssel végezte munkáját. A katonák szerint most sokkal veszélyesebb a birtok, hiszen ki tudja, hogy mikor fognak lecsapni a lázadók, főleg most hogy itt van a kormányzó aki részben benne van a külföldiekkel való szövetkezésben.
Csak nagy ritkán hagyom magára gazdámat, általában akkor amikor elbocsát vagy mikor tudom, hogy nem lenne helyes mellette maradnom. Saburo kormányzó csak ritkán találkozik a két úrnővel, de ilyenkor bűnös csillogás van a szemeiben. Bár nem nézek a szemeibe mégis érzem, hogy amikor ott vagyok ez az undorítóan csillogó szemek engem vizslatnak.
Csak nagy ritkán hagyom magára gazdámat, általában akkor amikor elbocsát vagy mikor tudom, hogy nem lenne helyes mellette maradnom. Saburo kormányzó csak ritkán találkozik a két úrnővel, de ilyenkor bűnös csillogás van a szemeiben. Bár nem nézek a szemeibe mégis érzem, hogy amikor ott vagyok ez az undorítóan csillogó szemek engem vizslatnak.
Egyik délután éppen a szobámba voltam. Amit nem nagyon használtam. A futonom a szoba közepére helyezett kis asztal alatt volt, mégpedig okkal. Az alatt ugyanis felvágtam a szőnyeget, ami az egész szoba talaját beborította. A lecsupaszított parkettából egy négyzet alakot vágtam, így egy titkos rejtekhelyet tudtam kialakítani. A kis helyre tettem a legtöbb fegyveremet és mérgemet. A gyerekkori babámat és a szélcsengőmet, mindig az oldaltáskámban tartottam, amit az övemen szoktam hordani, de néhány plusz táskát a rekeszbe is raktam. Ellenőriztem a rekesz tartalmát, majd amint megbizonyosodtam a hiánytalan tartalmáról, újból elrejtettem. Hagyományos férfi ruhámat viseltem, de a sok mozgástól kilazult az övem. Már éppen kibontottam volna, amikor is nehéz lépteket hallottam. Egy-egy parketta megreccsent a túl nagy súlytól, így tudtam, hogy ki jön.
Mégis mit keres ennél a résznél a kormányzó? Ahelyett, hogy tovább ment volna, megállt az ajtóm előtt. Visszafojtott lélegzettel vártam, hogy mikor megy el, de az nem ment tovább. Az ajtóm csak kis résnyire nyílt ki, majd megláttam azokat a csillogó szemeket. Ledermedtem, nem tudom hogy miért csinálja ezt. Az ajtómat rendesen kinyitotta aztán belépet, majd gondosan behúzta azt. Nem szólt semmit, csak körbejárta a szobám, majd engem kezdett el méricskélni. Tudtam, hogy nem szólíthatom meg, ha megtenném büntetés járna, azt pedig gyerekkoromban elégszer kaptam.
-Nagyon dicsérik a képességeidet. Az előző városban ahol jártam történeteket mesélnek rólad. A zöldszemű démon, akinek szépségét csak az áldozata láthatja. A veszett kutya, akinek csak a gésa gazdája parancsol. Mind a két személy te vagy. Tagadod?
-Nem uram.
-Most biztosan azon gondolkozol, hogy én a kormányzó mégis mit keresek nálad, a démonnál.
-Igen uram.
-Figyelemre méltó képességed van, amit magamnak akarok.
Saburo kormányzó hatalomvágyó hangja megrémített. A több száz kilós férfi szembe állt velem és egyre közelebb és közelebb jött, addig amíg a hasa hozzám nem ért. Megfogta az arcomat takaró maszkot és leszedte. Jobbkezében szorongatta a sötét szövetett, míg a másikkal arcomat simogatta.
-Milyen szép bőr. Fehér mint a porcelán, selymes, akár a selyem és olyan puha mint a gyapjú. A mondáknak igazuk volt, tényleg bűnre csábító a szépséged.
Nem bírtam ki, hogy meg ne szólaljak, annak ellenére, hogy tudtam mi lesz a következménye.
-Mégis mit tervez velem uram?
Az orcámat simogató keze megdermedt, majd egy gyors mozdulattal megütötte azt a részt, amit kényeztetett.
-Most nézd meg mit tettél! Ez a gyönyörű bőr piros lett!
Közelebb hajolt, majd a sajgó foltba csókolt, haladt lejjebb egészen a nyakamig. Addig bal kezével kilazította az övemet aztán a ruhám nyakának kivágását bővítette. Jól látszódott a kötés, amit a melleim lelapítására viseltem.
-Ó, tehát így takarod el a melleidet, szegényke! Biztosan kényelmetlen.
Mégis honnan tudta?
-Az a külföldi kis ficsúr bánhatja, hogy mit hagyott ki.
Húsos kezeivel meg akarta érinteni, de én megragadtam a kezét.
Vér csöppent a földre. A kormányzó kitépte a kezét a lány markából és kétszer megütötte a lányt, méghozzá ököllel. Az ütés lendületétől Inuka a földre került, majd rámászott Saburo kormányzó. A lány orrából ömlött a vér és a szája felrepedt, amiből bár nem annyira mégis szivárgott a vére.Véres lett a ruhájuk és a férfi ökle. Inuka arcáról nem lehetett leolvasni semmilyen érzelmet, se fájdalmat, se félelmet. Szaggatott légzésük zengett a kicsi szobába, de aztán Inuka meghallotta a lépteket. Tudta ki jön. Megdermedt a felismeréstől. Viszont a közeledő vendéget a kormányzó nem vette észre, így elkezdte Inukáról levenni a ruhát. Az ajtó kinyílt, de az áldozat érzékelte ezért is fordította oda véres arcát. Inuka gazdája döbbenten nézte a jelenetet. A férfi még mindig nem vette észre a nőt, éppen ezért is nyitotta sikításra a száját. Pár másodperc múlva a zengő sikolya betöltötte az egész épületet. Pillanatok alatt megjelent három katona, akik szintén döbbenten nézték a jelenetet. Persze, hogy egyikük sem segített. A mélyen tisztelt kormányzó Yuko-sama testőre lábai között térdelt. Saburo kormányzó még mindig döbbenten nézte nézőit. Sose hitte volna, hogy ilyen szituációba találják. Szerencséjére gyorsan tudott reagálni. Fenekére esett és vádlón mutogatott a földön fekvő Inukára.
-Ez a nőszemély erőszakkal behozott ide és erőszakoskodott velem! Megpróbált megölni!
Vádait olyan hangosan mondta, hogy a folyosó végén is hallotta Jiro-san, Kasuma-san és Yuuki-sama is. Mikor odaértek döbbenten látták, hogy Inuka véres arccal fekszik a földön és a lábánál a kormányzó.
-Ez a démon megpróbált elcsábítani aztán meg akart ölni!
A kormányzó vérvörös fejjel és fröcsögő nyállal vádolta Inukát.
-Követelem, hogy büntessék meg! Kasuma-san! Büntesd meg!
Mindenki döbbenten nézett Kasuma-sanra, vagyis majdnem mindenki. Yuko-sama ugyanis szolgáját és a kormányzót nézte. Inuka nem mozdult várta a gazdája ítéletét, ezért le sem vette róla a szemét.
-Kasuma-sannak nincs joga megbüntetni Inukát! Ő az én szolgám! Én fogom megbüntetni!
Yuko-sama határozottsága mindenkit megdöbbentett.
-Inuka, gyere ide!
A lány így tett. Nem törődött a véres arcával, amiről csöpögött a vér, vagy az összegyűrt ruhájáról, egyszerűen feltápászkodott és a gazdája előtt letérdelt.
-Inuka a vádak igen komolyak, így a büntetésed is komoly. Éppen ezért a büntetésed az, hogy mostantól nem rejtegetheted nemedet és az arcodat!
Mindenki felháborodottan nézet Yuko-samára, de Inuka megremegve hajtott fejet. Végül a felháborodás sokkal nagyobb volt a kormányzónál, mint bárki másnál.
-Maga viccel! Megakart ölni és maga ilyen nevetséges büntetést szab ki rá! Ez felháborító! Ezt még nagyon meg fogja bánni!
Összetörve hajtottam fejet a gazdám előtt. A két biztonságot adó dolgot elvették el tőlem. Semmit nem hallottam, de a kormányzó utolsó mondatára felfigyeltem, mint egy kopó amikor a gazdája a nevén szólítja. Saburo kormányzó megfenyegette a gazdámat és indulatosan gesztikulált. Megfenyegette a gazdámat! Olyan gyorsan álltam fel, hogy majdnem elvesztettem az egyensúlyomat, de pillanatok alatt visszaszereztem azt. A rémült kormányzó nyakát megragadtam és lábra állítottam, közben a falhoz nyomtam. Húsos torkát satuként tartottam a bal kezemmel, közben számat kitátottam. Nyálam a felső állkapcsomról csöppent le a férfi nyakára. Csak egy ujjnyira volt a számtól a férfi torka, de elhangzott egy parancs, így nem mélyeszthettem bele a fogaimat.
-Inuka állj! Nem bánthatod a kormányzót!
Teljesítettem a parancsot, de nem engedtem el a férfi torkát. Kitátott számat becsuktam és az áldozatom füléhez hajoltam. Olyan halkan beszéltem, hogy csak ő hallhatta.
-Ha még egyszer megmeri fenyegetni, vagy ön miatt bántódása esik a gazdámnak vagy a hozzá kedves embernek, akkor én lefogom vadászni! Még a katonái sem akadályozhatnak meg. Ott leszek ön mögött. A szobája sarkában, az árnyékban, vagy éppenséggel a szekrényében és akkor felkötöm a kezét a legmagasabb gerendára, ott megnyúzom és kibelezem, közben mosolyogva fogom nézni a vergődését. Amikor már beleunok a vergődésébe, akkor a beleivel fogom felakasztani. Nem szeretem a piszkos munkát, de ha ön kényszerít megteszem. Megértette?!
Saburo kormányzó remegve bólintott, majd elvettem a kezem a nyakáról és hátraléptem. A kormányzó üveges tekintettel bámult előre. Kezében tartott kendőm a földre esett, majd egy folyó hangot hallottunk. Saburo kormányzó nemi szerve gatyájából kilógva könnyített magán, majd összecsuklott. Gazdám magához intett, majd elvezetett. Bámuló közönségünk szétvált és csak bámultak. A végére érve Willima-san futott felénk, hogy megnézze mi ez a tömeg. Mellettem elfutva döbbent tekintettel bámult. Amint elhagytuk megállt és utánam bámult, ahogy én is. Szégyelltem magam. Ruhám rendezetlen, az egész mellkasom kilátszik és a mellemet tartó kötés nagyja lejött. Visszafordultam meredten követtem a gazdám, nem néztem másfelé.
Saburo kormányzó hatalomvágyó hangja megrémített. A több száz kilós férfi szembe állt velem és egyre közelebb és közelebb jött, addig amíg a hasa hozzám nem ért. Megfogta az arcomat takaró maszkot és leszedte. Jobbkezében szorongatta a sötét szövetett, míg a másikkal arcomat simogatta.
-Milyen szép bőr. Fehér mint a porcelán, selymes, akár a selyem és olyan puha mint a gyapjú. A mondáknak igazuk volt, tényleg bűnre csábító a szépséged.
Nem bírtam ki, hogy meg ne szólaljak, annak ellenére, hogy tudtam mi lesz a következménye.
-Mégis mit tervez velem uram?
Az orcámat simogató keze megdermedt, majd egy gyors mozdulattal megütötte azt a részt, amit kényeztetett.
-Most nézd meg mit tettél! Ez a gyönyörű bőr piros lett!
Közelebb hajolt, majd a sajgó foltba csókolt, haladt lejjebb egészen a nyakamig. Addig bal kezével kilazította az övemet aztán a ruhám nyakának kivágását bővítette. Jól látszódott a kötés, amit a melleim lelapítására viseltem.
-Ó, tehát így takarod el a melleidet, szegényke! Biztosan kényelmetlen.
Mégis honnan tudta?
-Az a külföldi kis ficsúr bánhatja, hogy mit hagyott ki.
Húsos kezeivel meg akarta érinteni, de én megragadtam a kezét.
Vér csöppent a földre. A kormányzó kitépte a kezét a lány markából és kétszer megütötte a lányt, méghozzá ököllel. Az ütés lendületétől Inuka a földre került, majd rámászott Saburo kormányzó. A lány orrából ömlött a vér és a szája felrepedt, amiből bár nem annyira mégis szivárgott a vére.Véres lett a ruhájuk és a férfi ökle. Inuka arcáról nem lehetett leolvasni semmilyen érzelmet, se fájdalmat, se félelmet. Szaggatott légzésük zengett a kicsi szobába, de aztán Inuka meghallotta a lépteket. Tudta ki jön. Megdermedt a felismeréstől. Viszont a közeledő vendéget a kormányzó nem vette észre, így elkezdte Inukáról levenni a ruhát. Az ajtó kinyílt, de az áldozat érzékelte ezért is fordította oda véres arcát. Inuka gazdája döbbenten nézte a jelenetet. A férfi még mindig nem vette észre a nőt, éppen ezért is nyitotta sikításra a száját. Pár másodperc múlva a zengő sikolya betöltötte az egész épületet. Pillanatok alatt megjelent három katona, akik szintén döbbenten nézték a jelenetet. Persze, hogy egyikük sem segített. A mélyen tisztelt kormányzó Yuko-sama testőre lábai között térdelt. Saburo kormányzó még mindig döbbenten nézte nézőit. Sose hitte volna, hogy ilyen szituációba találják. Szerencséjére gyorsan tudott reagálni. Fenekére esett és vádlón mutogatott a földön fekvő Inukára.
-Ez a nőszemély erőszakkal behozott ide és erőszakoskodott velem! Megpróbált megölni!
Vádait olyan hangosan mondta, hogy a folyosó végén is hallotta Jiro-san, Kasuma-san és Yuuki-sama is. Mikor odaértek döbbenten látták, hogy Inuka véres arccal fekszik a földön és a lábánál a kormányzó.
-Ez a démon megpróbált elcsábítani aztán meg akart ölni!
A kormányzó vérvörös fejjel és fröcsögő nyállal vádolta Inukát.
-Követelem, hogy büntessék meg! Kasuma-san! Büntesd meg!
Mindenki döbbenten nézett Kasuma-sanra, vagyis majdnem mindenki. Yuko-sama ugyanis szolgáját és a kormányzót nézte. Inuka nem mozdult várta a gazdája ítéletét, ezért le sem vette róla a szemét.
-Kasuma-sannak nincs joga megbüntetni Inukát! Ő az én szolgám! Én fogom megbüntetni!
Yuko-sama határozottsága mindenkit megdöbbentett.
-Inuka, gyere ide!
A lány így tett. Nem törődött a véres arcával, amiről csöpögött a vér, vagy az összegyűrt ruhájáról, egyszerűen feltápászkodott és a gazdája előtt letérdelt.
-Inuka a vádak igen komolyak, így a büntetésed is komoly. Éppen ezért a büntetésed az, hogy mostantól nem rejtegetheted nemedet és az arcodat!
Mindenki felháborodottan nézet Yuko-samára, de Inuka megremegve hajtott fejet. Végül a felháborodás sokkal nagyobb volt a kormányzónál, mint bárki másnál.
-Maga viccel! Megakart ölni és maga ilyen nevetséges büntetést szab ki rá! Ez felháborító! Ezt még nagyon meg fogja bánni!
Összetörve hajtottam fejet a gazdám előtt. A két biztonságot adó dolgot elvették el tőlem. Semmit nem hallottam, de a kormányzó utolsó mondatára felfigyeltem, mint egy kopó amikor a gazdája a nevén szólítja. Saburo kormányzó megfenyegette a gazdámat és indulatosan gesztikulált. Megfenyegette a gazdámat! Olyan gyorsan álltam fel, hogy majdnem elvesztettem az egyensúlyomat, de pillanatok alatt visszaszereztem azt. A rémült kormányzó nyakát megragadtam és lábra állítottam, közben a falhoz nyomtam. Húsos torkát satuként tartottam a bal kezemmel, közben számat kitátottam. Nyálam a felső állkapcsomról csöppent le a férfi nyakára. Csak egy ujjnyira volt a számtól a férfi torka, de elhangzott egy parancs, így nem mélyeszthettem bele a fogaimat.
-Inuka állj! Nem bánthatod a kormányzót!
Teljesítettem a parancsot, de nem engedtem el a férfi torkát. Kitátott számat becsuktam és az áldozatom füléhez hajoltam. Olyan halkan beszéltem, hogy csak ő hallhatta.
-Ha még egyszer megmeri fenyegetni, vagy ön miatt bántódása esik a gazdámnak vagy a hozzá kedves embernek, akkor én lefogom vadászni! Még a katonái sem akadályozhatnak meg. Ott leszek ön mögött. A szobája sarkában, az árnyékban, vagy éppenséggel a szekrényében és akkor felkötöm a kezét a legmagasabb gerendára, ott megnyúzom és kibelezem, közben mosolyogva fogom nézni a vergődését. Amikor már beleunok a vergődésébe, akkor a beleivel fogom felakasztani. Nem szeretem a piszkos munkát, de ha ön kényszerít megteszem. Megértette?!
Saburo kormányzó remegve bólintott, majd elvettem a kezem a nyakáról és hátraléptem. A kormányzó üveges tekintettel bámult előre. Kezében tartott kendőm a földre esett, majd egy folyó hangot hallottunk. Saburo kormányzó nemi szerve gatyájából kilógva könnyített magán, majd összecsuklott. Gazdám magához intett, majd elvezetett. Bámuló közönségünk szétvált és csak bámultak. A végére érve Willima-san futott felénk, hogy megnézze mi ez a tömeg. Mellettem elfutva döbbent tekintettel bámult. Amint elhagytuk megállt és utánam bámult, ahogy én is. Szégyelltem magam. Ruhám rendezetlen, az egész mellkasom kilátszik és a mellemet tartó kötés nagyja lejött. Visszafordultam meredten követtem a gazdám, nem néztem másfelé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése