36. fejezet
A sűrű zöld eltakart, már nem láttam Dumot, de éreztem egy ismerős jelenlétét. Faust kajálj be jól, hamarosan hosszú útra indulunk! A falkánál találkozunk. Megszakítottam a gondolatot. Megráztam a merev testemet és koncentráltam. A lehető legtöbb érzelmeimet idéztem fel. Amint megéreztem a fájdalmat Dumra gondoltam. Minden egyes csigolyám megroppant és kicsavarodott. Végül nem bírtam a fájdalmat, négykézlábon folytattam az átváltozást. Kellemes virágillatot, hozott a szél. Kinyitottam a szemem és próbáltam megszokni az éles fényt. Mancsommal beletúrtam a földbe, aztán a falka bázisára vettem az irányt. Próbáltam egyenletesen lélegezni, de a gyors iramtól automatikusan zihálni kezdtem. Csak másodperceknek tűnt, de lehet, hogy valójában percek teltek el. Mindenesetre elfáradtam. Farkas alakomban lefeküdtem a ház elé és vártam. Már majdnem elszundítottam, de ekkor kicsapódott a bejárati ajtó. Marone ugrott ki rajta, majd a levegőben változott át ő is farkasalakjába.
-Állj fel!
-Elfáradtam!
Az alfa nőstény agresszívan kezdett el körülöttem kőrözni, közben morgott.
-Mit akarsz?!
-Azt mondtad, hogy készen állsz! Akkor lássuk! Mutasd meg, hogy készen állsz!
-Terhes vagy! Nem fogok neked támadni! Most pedig hagyj aludni!
Marone vicsorogva ugrott nekem, vagyis a farkamnak. Fájdalom elég erős volt ahhoz, hogy felnyüszítsek. Azonnal felpattantam és az állkapcsába haraptam. Sikeresen kiszabadítottam a farkam, majd mindketten hátrébb ugrottunk és köröztünk.
-Nem akarhatod ezt!
-Ó, de igen! Már rág vettem részt mancsbunyóban. De elég a beszédből!
Marone támadásba lendült, de én az utolsó pillanatban oldalra ugortam, úgy hogy a hátsó lábát tökéletesen megtudtam harapni. A lendületet kihasználva feldöntött és belemart a combomba. Gyorsan ki kell találnom valamit, mert ha nem, akkor tuti hogy széttép! És ekkor a megoldás villámcsapásként ért. Erősen koncentráltam a felsőtestemre. Így még sosem próbáltam meg az átváltozást és mázlimra nem csak, hogy sikerült, de annyira nem is fájt, mint egy teljes. A karjaim megnyúltak, a mancsaim meg szőrös kezekké alakultak. Észre sem vette a recsegő csontokat vagy az átváltozást, vagyis szó szerint pillanatok alatt sikerült a változás. Megragadtam Marone oldalát és fejjel lefelé állítottam mire ő akaratlanul is elengedte a combom, persze megint kihasználtam az alkalmat, így hátára görgettem, majd a földhöz nyomtam a nyakát. Ismét koncentráltam és ezúttal az alsó részemet változtattam át farkasemberré. Térdre vergődtem és a szabad kezemmel lefogtam a csattogó fogsorát. Addig szorítottam és nyomtam a földre, amíg el nem kezdett nyöszörögni.
-Most már elég volt! Nincs időm erre! Néhány óra múlva készen kell lennem! Nem értem, hogy ilyen hirtelen mi késztetett arra, hogy nekem támadj, de ez most nem is érdekel! Fejezd be és soha többé ne ronts így rám!
Marone megremegett, majd elkezdett visszaváltozni. Gyorsan elvettem róla a két kezemet és a fenekemre ültem. Lábaimat hanyagul szétdobtam, majd a hajamba túrtam. Felnézve észrevettem, hogy Marone fiai a lépcsőn ülnek és minket bámulnak, persze mások is néztek, de ők inkább az ablakokon keresztül kémleltek. Hány olyan ablaka is van, amelyik a bejáratra néz? 30 vagy 40? Nagyszerű most a házban hallgathatom a pletykáikat. Csak akkor vettem észre Maronét, amikor is négykézláb lapítva közeledett hozzám. Egy fakó barna body-t viselt.
-Nem akartalak megbántani, csak bizonyítani akartam a többieknek, hogy alfa vagy, méghozzá nem is akármilyen.
-Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük!
-Csak te vagy méltó rá, hogy vezesd a falkát!
-Nem vagyok Fardian!
-Már miért ne lennél?! Kellan vére és húsa vagy! A fogadott lánya! Épp annyi jogod van hozzá, mint a négy fiának. Erős vagy! Egy több száz éves alfa tapasztalatával és tudásával bírsz! Még senkit sem láttam ilyen részleges átalakulást, főleg úgy, hogy szó szerint pillanatok alatt tetted meg. Nem vagy közönséges alfa! Lásd már be!
Az arcomat dörzsöltem, majd a hajamat borzoltam.
-Még ha igazad is van, nekem akkor sem menne. Emlékszek arra, mikor Kellan lett az alfa. A sámán összekötötte a falkatagokkal, így mindenkit érzet. Tudta, hogy kik ők! Mindegyik örök hűséget esküdtek neki! Az a csodálatos érzés még mindig itt van a fejemben. Ma már más világ van. Nem kényszeríthetem őket, hogy fogadjanak örök hűséget és fogadjanak el legfőbb alfájuknak. Én azt akarom, hogy bízzanak bennem és fogadjanak el, de ők ezt nem tudják megtenni.... még nem.
Marone átkarolta a nyakamat, amit viszonoztam is.
-Én hiszek benned! Bár nem vagy a lányom, mégis annak tartalak.
Eltávolodott tőlem, majd megpuszilta a homlokomat.
-Gyere menjünk, ha jól tudom össze kell még pakolnod!
-Ja.
Megragadtam a kinyújtott kezét. Felálltam és utánacammogtam.
-Na jó fiúk vége a műsornak! Nektek véletlenül nincs dolgotok?!
-Fenébe, pedig nagyon élveztük!
-Hagyd már Angelou! Nagyon szép mozdulataid voltak Su, kár hogy ilyen hamar véget vetettél neki!
-Kösz Mark! Legközelebb veled fogok "harcolni" akkor biztosan tovább fog tartani.
-Király!
-Hé akkor már velem is!
Fellépkedtem a lépcsőn és lenézően néztem Marone legkisebb fiára.
-Nem is tudom Angelou.... szerintem még bemelegítésnek sem lenne elég a veled való harcolás.
Bementem a házban, de még hallottam a fiúkat, ahogy huhogják testvérüket. Nevetséges, több száz évesek és még mindig gyerekesek. Felszaladtam a szobámba. Átöltöztem és leültem az ágyra a naplómmal. Volt benne egy új bejegyzés.
Már egy ideje nem küldtél üzenetet. Jól vagy? Ügye nem esett bajod? Írj, amint van rá időd!
Bekapcsoltam a tollamat és írni kezdtem.
Jól vagyok. Gond van! Egy átjárót nyitottak, egy hibrid átjutott ebbe a világba. A sárkányok fészkét elpusztította. Egy kisebb csapat (köztük én is) utána eredünk és megállítjuk. A nagy górék örülnének, hogy ha élve kapnánk el, hátha kiderítenek valamit róla, de én annak örülnék, hogy ha kiiktatnánk. Túl nagy a veszély és a kockázat. Amint sikeresen elintéztük írok.
Becsaptam a füzetet és a fürdőszoba egyik eldugott szekrényébe raktam. A boszorkányoktól vett három fegyvert és azok töltényeit a helyükre raktam, majd leindultam a konyhába.
-Állj fel!
-Elfáradtam!
Az alfa nőstény agresszívan kezdett el körülöttem kőrözni, közben morgott.
-Mit akarsz?!
-Azt mondtad, hogy készen állsz! Akkor lássuk! Mutasd meg, hogy készen állsz!
-Terhes vagy! Nem fogok neked támadni! Most pedig hagyj aludni!
Marone vicsorogva ugrott nekem, vagyis a farkamnak. Fájdalom elég erős volt ahhoz, hogy felnyüszítsek. Azonnal felpattantam és az állkapcsába haraptam. Sikeresen kiszabadítottam a farkam, majd mindketten hátrébb ugrottunk és köröztünk.
-Nem akarhatod ezt!
-Ó, de igen! Már rág vettem részt mancsbunyóban. De elég a beszédből!
Marone támadásba lendült, de én az utolsó pillanatban oldalra ugortam, úgy hogy a hátsó lábát tökéletesen megtudtam harapni. A lendületet kihasználva feldöntött és belemart a combomba. Gyorsan ki kell találnom valamit, mert ha nem, akkor tuti hogy széttép! És ekkor a megoldás villámcsapásként ért. Erősen koncentráltam a felsőtestemre. Így még sosem próbáltam meg az átváltozást és mázlimra nem csak, hogy sikerült, de annyira nem is fájt, mint egy teljes. A karjaim megnyúltak, a mancsaim meg szőrös kezekké alakultak. Észre sem vette a recsegő csontokat vagy az átváltozást, vagyis szó szerint pillanatok alatt sikerült a változás. Megragadtam Marone oldalát és fejjel lefelé állítottam mire ő akaratlanul is elengedte a combom, persze megint kihasználtam az alkalmat, így hátára görgettem, majd a földhöz nyomtam a nyakát. Ismét koncentráltam és ezúttal az alsó részemet változtattam át farkasemberré. Térdre vergődtem és a szabad kezemmel lefogtam a csattogó fogsorát. Addig szorítottam és nyomtam a földre, amíg el nem kezdett nyöszörögni.
-Most már elég volt! Nincs időm erre! Néhány óra múlva készen kell lennem! Nem értem, hogy ilyen hirtelen mi késztetett arra, hogy nekem támadj, de ez most nem is érdekel! Fejezd be és soha többé ne ronts így rám!
Marone megremegett, majd elkezdett visszaváltozni. Gyorsan elvettem róla a két kezemet és a fenekemre ültem. Lábaimat hanyagul szétdobtam, majd a hajamba túrtam. Felnézve észrevettem, hogy Marone fiai a lépcsőn ülnek és minket bámulnak, persze mások is néztek, de ők inkább az ablakokon keresztül kémleltek. Hány olyan ablaka is van, amelyik a bejáratra néz? 30 vagy 40? Nagyszerű most a házban hallgathatom a pletykáikat. Csak akkor vettem észre Maronét, amikor is négykézláb lapítva közeledett hozzám. Egy fakó barna body-t viselt.
-Nem akartalak megbántani, csak bizonyítani akartam a többieknek, hogy alfa vagy, méghozzá nem is akármilyen.
-Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük!
-Csak te vagy méltó rá, hogy vezesd a falkát!
-Nem vagyok Fardian!
-Már miért ne lennél?! Kellan vére és húsa vagy! A fogadott lánya! Épp annyi jogod van hozzá, mint a négy fiának. Erős vagy! Egy több száz éves alfa tapasztalatával és tudásával bírsz! Még senkit sem láttam ilyen részleges átalakulást, főleg úgy, hogy szó szerint pillanatok alatt tetted meg. Nem vagy közönséges alfa! Lásd már be!
Az arcomat dörzsöltem, majd a hajamat borzoltam.
-Még ha igazad is van, nekem akkor sem menne. Emlékszek arra, mikor Kellan lett az alfa. A sámán összekötötte a falkatagokkal, így mindenkit érzet. Tudta, hogy kik ők! Mindegyik örök hűséget esküdtek neki! Az a csodálatos érzés még mindig itt van a fejemben. Ma már más világ van. Nem kényszeríthetem őket, hogy fogadjanak örök hűséget és fogadjanak el legfőbb alfájuknak. Én azt akarom, hogy bízzanak bennem és fogadjanak el, de ők ezt nem tudják megtenni.... még nem.
Marone átkarolta a nyakamat, amit viszonoztam is.
-Én hiszek benned! Bár nem vagy a lányom, mégis annak tartalak.
Eltávolodott tőlem, majd megpuszilta a homlokomat.
-Gyere menjünk, ha jól tudom össze kell még pakolnod!
-Ja.
Megragadtam a kinyújtott kezét. Felálltam és utánacammogtam.
-Na jó fiúk vége a műsornak! Nektek véletlenül nincs dolgotok?!
-Fenébe, pedig nagyon élveztük!
-Hagyd már Angelou! Nagyon szép mozdulataid voltak Su, kár hogy ilyen hamar véget vetettél neki!
-Kösz Mark! Legközelebb veled fogok "harcolni" akkor biztosan tovább fog tartani.
-Király!
-Hé akkor már velem is!
Fellépkedtem a lépcsőn és lenézően néztem Marone legkisebb fiára.
-Nem is tudom Angelou.... szerintem még bemelegítésnek sem lenne elég a veled való harcolás.
Bementem a házban, de még hallottam a fiúkat, ahogy huhogják testvérüket. Nevetséges, több száz évesek és még mindig gyerekesek. Felszaladtam a szobámba. Átöltöztem és leültem az ágyra a naplómmal. Volt benne egy új bejegyzés.
Már egy ideje nem küldtél üzenetet. Jól vagy? Ügye nem esett bajod? Írj, amint van rá időd!
Bekapcsoltam a tollamat és írni kezdtem.
Jól vagyok. Gond van! Egy átjárót nyitottak, egy hibrid átjutott ebbe a világba. A sárkányok fészkét elpusztította. Egy kisebb csapat (köztük én is) utána eredünk és megállítjuk. A nagy górék örülnének, hogy ha élve kapnánk el, hátha kiderítenek valamit róla, de én annak örülnék, hogy ha kiiktatnánk. Túl nagy a veszély és a kockázat. Amint sikeresen elintéztük írok.
Becsaptam a füzetet és a fürdőszoba egyik eldugott szekrényébe raktam. A boszorkányoktól vett három fegyvert és azok töltényeit a helyükre raktam, majd leindultam a konyhába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése