12. fejezet
A történtek utáni napokban feszülten kerültem William-san szemkontaktusát. Eddig még nem fedezte fel, hogy akivel beszélgetett az este én voltam. Mikor az esti erdőben rejtőzve figyelem gazdám és Jiro-san szobáját észre szoktam venni hogy a külföldi kioson a házból és a tó felé siet. William-san csak addig van ott, amíg meg nem jelenik a nap első fénysugara. Mindig csalódottan és leverten cammog a fák között, de amint kiér, felveszi a diplomatikus külföldi álcáját.
Már két hét telt el és William-san továbbra is kiszökik a tóhoz. Sajnálom őt. Nem nem! Nem sajnálhatom! A késeimet éleztem, gazdám szobája előtt amikor kivágódott az ajtó.
-Inuka! Gyere be!
A szolgálólány aki kinyitotta az ajtó beinvitált. Eszközeimet gyorsan elraktam és beléptem a szobába. Yuko-sama a szoba közepén állt és próbálta tűrni a szolgálók ügyetlenségeit. Haját próbálták kifésülni és szép kontyba tűzni, de esélytelenül. Kezük annyira remegett, hogy nem tudták tökéletesen megformázni a selymes hajat. Két lány gazdám kimonójával gyűlt meg a baja. Szerencsétlenek.
-Gazdám! Szolgálatára állok.
Letérdeltem előtte és meghajoltam.
-Állj fel! Lányok, köszönöm a segítségeteket, de innentől kezdve Inuka fog előkészíteni.
A négy szolgálólány szótlanul engedelmeskedtek úrnőjüknek, de amikor ő nem figyelt akkor húzott szemükkel rám pillantottak. Bár nem ellenkeztek, szemükben mégis a megbántottság és a pökhendiség szikráit véltem felfedezni. Megvártam, amíg mindegyik lány kimegy a szobából és csak utána léptem oda az úrnőmhöz. Gyönyörű kimonóját túl lazán viselte, a derekára kötött selyemöv pedig csúnya csomóba kötötték. Kibontottam a rubint színű selyemövet. Megigazítottam a lila és kék színben pompázó kimonót, majd újra megkötöttem az övet. Most már tökéletes állt az űrnőmön. Gazdám háta mögé sétáltam és az asztalra tett fésűt felvettem. Fekete selymes haját jobban kifésültem, majd egy bonyolult és egyben díszes kontyba köttettem. Házassága ünnepén láttam egy ilyesmi hajstílust, de amit most csináltam az a közelébe sem ért. Virágos hajtűkkel rögzítettem és díszítettem a haját. Majd távolabb lépve csodáltam a művem.
-Gyönyörű gazdám.
Yuko-sama mosolyogva fordult felém majd a csupasz arcomat megsimogatta.
-Hihetetlen, hogy négy szolgáló nem képes megcsinálni a hajamat és a ruhámat, de te még a tökéletesnél is tökéletesebbet alkottál. Tudod Inuka, a mai nap igen különleges. Pár óra múlva maga a kormányzó fog eljönni, hogy gratuláljon a két frigynek. Azt akarom, hogy amikor leszáll az éj elmenj a tóhoz és a lehető legtisztább állapotban térj majd vissza! Megértetted?!
Mélyen meghajoltam.
-Igenis gazdám.
-Akkor jó! Most gyere! Mostanra már biztosan felidegesítették nee-sant.
Yuko-sama nem várt meg, gyorsan eltipegett a folyosóra Yuuki-sama szobája felé. Szorosan gazdám mögött lépkedtem, ugyanis az ő tempója nem volt túl gyors. Yuuki-sama szobájához érve kiabálást és dörömbölést hallottunk.
-Gazdám, talán jobb lenne....
De a gazdám nem hallgatott rám, elhúzta az ajtót és szemünk elé tárul az ottani látvány. A földön szanaszét dobálva ruhaanyagok hevertek. Az egyik szolgáló azokat próbálta felszedni, de hiába, a remegő kezei között mindig kicsússzanak a selymek. Három szolgálólány próbálta rendbe tenni az úrnő kinézetét, de annyira merek a kezük, hogy lehetetlenre vállalkoztak.
-Yuko-chan! Jaj de jó hogy itt vagy! Nézd meg, hogy mit csinálnak! Teljesen elrontják a hajam és a ruhámat is összeizzadják! De várjunk csak, nagyon jól nézel ki! Ki csinálta?
A panaszkodó szóáradatot még fel kellet fognom, de Yuko-sama gyorsabb volt.
-Úgy néz ki, az itteni szolgálók nincsenek hozzászokva az alapvető feladatokra. Mindenesetre a válasz a kérdésedre Inuka volt. Pillanatok alatt megcsinálta.
Yuuki-sama irigykedve nézett felém, közben a felé közeledő szolgálólány kezét elütötte.
-Yuko-chan nem baj, hogy ha -e téren igénybe veszem Inuka szolgálatát?
Gazdám mosolyogva ölelte meg Yuuki úrnőt.
-Inuka varázsolj nee-sanból egy szépséges királynőt!
-Igenis gazdám!
Meghajoltam a két nő előtt, aztán munkához is láttam.
Másfél órával később a ház előtt állva sorakoztunk fel. A nap már lemenőben volt, amikor megláttuk a kormányzó díszes kíséretét. U alakú sorban állva fogadtuk őket. A kormányzó zöld, nagyon díszes ruhát viselt. Bő ruhája szinte rá feszült a túlsúlya miatt. Nyakát hurkái díszítették. Arca hatalmasan kerek és zsíros volt. Minden szolgáló lehajtott fejjel üdvözölték, még én is gazdám mögött. Kasuma-san, Yuuki-sama, Jiro-san és Yuko-sama gyorsan meghajoltak.
-Saburo kormányzó üdvözlöm a városban és szerény hajlékomban! Megtiszteltetés, hogy vendégül láthatom! Hagy mutassam be feleségemet Yuuki-t!
Kasuma-san látványos mozdulattal mutatott felesége felé.
-Igen bájos szépség Kasuma. Úgy hallatom, hogy te is Jiro megnősültél.
Jiro-san előrelépet és még egyszer meghajolt.
-Igen uram. Yukonak hívják az én feleségemet.
Jiro-san kinyújtotta a gazdám felé a kezét, aki el is fogadta. A kormányzó még csillogóbb szemekkel nézett a feleségemre.
-Hohohó! Hogy ti milyen szerencsések vagytok két ilyen gyönyörű szépség a feleségetek.
-Kormányzó úr, had mutassam be Mr. William Shark-ot, aki nemcsak nagyszerű katona, de remek barátom is.
Kasuma-san elégedetten nézett a kormányzóra aki megdöbbent a külföldi láttán.
-Nagyon örvendek Mr. Shark.
-Úgyszintén kormányzó.
Még némi formaságos beszélgetés zajlott le, majd úgy döntöttek, hogy bemennek és megnézik a két feleség előadását. Yuuki-sama titokzatos táncával fogja elkápráztatni a kormányzót, míg a gazdám angyali hangjával kábítja az urakat. Míg a műsor tart elmentem a szobámba és becsomagoltam a tisztálkodó cuccaimat. Kevesebb mint háromnegyed óra alatt már a fehér köpenyemben mosakodtam.
-Már azt hittem, hogy eltűntél!
Nem hagytam abba a szappan dörzsölését.
-Már azt hittem abba hagytad a védtelen lányok kukkolását, William.
A külföldi az egyik fa gyökerére ült és elnevette magát.
-Nagyon hiányzott a szemtelenséged szirén!
Lemostam a testemről a habot majd nyakig a vízbe merültem és a férfi felé fordultam.
-Ahogy te is nekem.
-Kellemes a ma esténk.
-Inkább zajos. Miért?
-Ma érkezett a kormányzó, most őt ünneplik.
-És te miért nem vagy ott?
-Nem az én világom. Inkább kijöttem ide, hátha meglátok egy szirént.
-A madarak azt csiripelték, hogy nem is egyszer jöttél ki.
William zavart képpel nézett félre és a távolba meredt.
-Túl sokat tudnak azok a madarak.
-Éppen ezért szeretem őket.
William-san megbűvölten nézte a vízből kiemelkedő nőt. Egy erősebb széllökés rózsaszín virágszirmokat hozott, amik körbetáncolták a vizes lányt. Ha eddig nem hitte volna el, most már biztosan, hogy a lány nem ember. Szépsége egy közönséges emberhez sem fogható. Bár azt hitte, hogy ő szirén, mégis a cseresznyevirágok kavalkádjában inkább úgy tűnt mint egy tündér. Gondolatban elátkozta és egyben hálát adott azoknak a matrózoknak, akikkel utazott. Ha azok a férfiak nem meséltek volna babonás dolgokat, akkor valószínű nem is tudná, hogy mégis miféle a lány.
-Nagyon elgondolkoztál.
-Elnézést. Csak nem untatlak?
-Ha így lenne, akkor már nem lennék itt. Észre sem vetted volna, hogyha eltűnék.
Igaza volt, annyira elmerült a gondolataiba, hogy még azt sem vette volna észre, hogyha előtte állt volna. A gondolattól felforrt a vére. A szirén kedvesen mosolygott, majd amint meglátta a férfi csillogó szemeit elnevette magát.
-Nem kellene így néznie!
-Miért?
-Mert a végén úgy döntök, hogy elviszem magát a tó mélyére, akkor majd mi lesz szegény feleségével?!
-Nem vagyok házas.
-Nem?
-Nem.
-Akkor a szeretője.
-Az sincs.
-Na és szerelme?
-Az van!
-Na látod! Neki biztosan hiányoznál!
-Nemigazán.
-Miért nem?
-Mert ott lennék vele.
A lány zavarodottan nézett a férfira és várta, hogy kifejtse, de az nem tett semmit. Inkább felkecmergett a gyökérről, leporolta a bő ruháját.
-Ideje indulnom, kedves szirén. További szép estét.
William-san meghajolt, majd elment. Mégis miért? Talán mondtam valamit? Kétségeim és feltörekvő féltékenységemtől megijedtem. Magam mögött hagyva zavaromat kisétáltam a vízből és elkezdtem felöltözni. Akkor még nem tudtam, hogy kettőnkön kívül volt még más is a tónál.
A négy szolgálólány szótlanul engedelmeskedtek úrnőjüknek, de amikor ő nem figyelt akkor húzott szemükkel rám pillantottak. Bár nem ellenkeztek, szemükben mégis a megbántottság és a pökhendiség szikráit véltem felfedezni. Megvártam, amíg mindegyik lány kimegy a szobából és csak utána léptem oda az úrnőmhöz. Gyönyörű kimonóját túl lazán viselte, a derekára kötött selyemöv pedig csúnya csomóba kötötték. Kibontottam a rubint színű selyemövet. Megigazítottam a lila és kék színben pompázó kimonót, majd újra megkötöttem az övet. Most már tökéletes állt az űrnőmön. Gazdám háta mögé sétáltam és az asztalra tett fésűt felvettem. Fekete selymes haját jobban kifésültem, majd egy bonyolult és egyben díszes kontyba köttettem. Házassága ünnepén láttam egy ilyesmi hajstílust, de amit most csináltam az a közelébe sem ért. Virágos hajtűkkel rögzítettem és díszítettem a haját. Majd távolabb lépve csodáltam a művem.
-Gyönyörű gazdám.
Yuko-sama mosolyogva fordult felém majd a csupasz arcomat megsimogatta.
-Hihetetlen, hogy négy szolgáló nem képes megcsinálni a hajamat és a ruhámat, de te még a tökéletesnél is tökéletesebbet alkottál. Tudod Inuka, a mai nap igen különleges. Pár óra múlva maga a kormányzó fog eljönni, hogy gratuláljon a két frigynek. Azt akarom, hogy amikor leszáll az éj elmenj a tóhoz és a lehető legtisztább állapotban térj majd vissza! Megértetted?!
Mélyen meghajoltam.
-Igenis gazdám.
-Akkor jó! Most gyere! Mostanra már biztosan felidegesítették nee-sant.
Yuko-sama nem várt meg, gyorsan eltipegett a folyosóra Yuuki-sama szobája felé. Szorosan gazdám mögött lépkedtem, ugyanis az ő tempója nem volt túl gyors. Yuuki-sama szobájához érve kiabálást és dörömbölést hallottunk.
-Gazdám, talán jobb lenne....
De a gazdám nem hallgatott rám, elhúzta az ajtót és szemünk elé tárul az ottani látvány. A földön szanaszét dobálva ruhaanyagok hevertek. Az egyik szolgáló azokat próbálta felszedni, de hiába, a remegő kezei között mindig kicsússzanak a selymek. Három szolgálólány próbálta rendbe tenni az úrnő kinézetét, de annyira merek a kezük, hogy lehetetlenre vállalkoztak.
-Yuko-chan! Jaj de jó hogy itt vagy! Nézd meg, hogy mit csinálnak! Teljesen elrontják a hajam és a ruhámat is összeizzadják! De várjunk csak, nagyon jól nézel ki! Ki csinálta?
A panaszkodó szóáradatot még fel kellet fognom, de Yuko-sama gyorsabb volt.
-Úgy néz ki, az itteni szolgálók nincsenek hozzászokva az alapvető feladatokra. Mindenesetre a válasz a kérdésedre Inuka volt. Pillanatok alatt megcsinálta.
Yuuki-sama irigykedve nézett felém, közben a felé közeledő szolgálólány kezét elütötte.
-Yuko-chan nem baj, hogy ha -e téren igénybe veszem Inuka szolgálatát?
Gazdám mosolyogva ölelte meg Yuuki úrnőt.
-Inuka varázsolj nee-sanból egy szépséges királynőt!
-Igenis gazdám!
Meghajoltam a két nő előtt, aztán munkához is láttam.
Másfél órával később a ház előtt állva sorakoztunk fel. A nap már lemenőben volt, amikor megláttuk a kormányzó díszes kíséretét. U alakú sorban állva fogadtuk őket. A kormányzó zöld, nagyon díszes ruhát viselt. Bő ruhája szinte rá feszült a túlsúlya miatt. Nyakát hurkái díszítették. Arca hatalmasan kerek és zsíros volt. Minden szolgáló lehajtott fejjel üdvözölték, még én is gazdám mögött. Kasuma-san, Yuuki-sama, Jiro-san és Yuko-sama gyorsan meghajoltak.
-Saburo kormányzó üdvözlöm a városban és szerény hajlékomban! Megtiszteltetés, hogy vendégül láthatom! Hagy mutassam be feleségemet Yuuki-t!
Kasuma-san látványos mozdulattal mutatott felesége felé.
-Igen bájos szépség Kasuma. Úgy hallatom, hogy te is Jiro megnősültél.
Jiro-san előrelépet és még egyszer meghajolt.
-Igen uram. Yukonak hívják az én feleségemet.
Jiro-san kinyújtotta a gazdám felé a kezét, aki el is fogadta. A kormányzó még csillogóbb szemekkel nézett a feleségemre.
-Hohohó! Hogy ti milyen szerencsések vagytok két ilyen gyönyörű szépség a feleségetek.
-Kormányzó úr, had mutassam be Mr. William Shark-ot, aki nemcsak nagyszerű katona, de remek barátom is.
Kasuma-san elégedetten nézett a kormányzóra aki megdöbbent a külföldi láttán.
-Nagyon örvendek Mr. Shark.
-Úgyszintén kormányzó.
Még némi formaságos beszélgetés zajlott le, majd úgy döntöttek, hogy bemennek és megnézik a két feleség előadását. Yuuki-sama titokzatos táncával fogja elkápráztatni a kormányzót, míg a gazdám angyali hangjával kábítja az urakat. Míg a műsor tart elmentem a szobámba és becsomagoltam a tisztálkodó cuccaimat. Kevesebb mint háromnegyed óra alatt már a fehér köpenyemben mosakodtam.
-Már azt hittem, hogy eltűntél!
Nem hagytam abba a szappan dörzsölését.
-Már azt hittem abba hagytad a védtelen lányok kukkolását, William.
A külföldi az egyik fa gyökerére ült és elnevette magát.
-Nagyon hiányzott a szemtelenséged szirén!
Lemostam a testemről a habot majd nyakig a vízbe merültem és a férfi felé fordultam.
-Ahogy te is nekem.
-Kellemes a ma esténk.
-Inkább zajos. Miért?
-Ma érkezett a kormányzó, most őt ünneplik.
-És te miért nem vagy ott?
-Nem az én világom. Inkább kijöttem ide, hátha meglátok egy szirént.
-A madarak azt csiripelték, hogy nem is egyszer jöttél ki.
William zavart képpel nézett félre és a távolba meredt.
-Túl sokat tudnak azok a madarak.
-Éppen ezért szeretem őket.
William-san megbűvölten nézte a vízből kiemelkedő nőt. Egy erősebb széllökés rózsaszín virágszirmokat hozott, amik körbetáncolták a vizes lányt. Ha eddig nem hitte volna el, most már biztosan, hogy a lány nem ember. Szépsége egy közönséges emberhez sem fogható. Bár azt hitte, hogy ő szirén, mégis a cseresznyevirágok kavalkádjában inkább úgy tűnt mint egy tündér. Gondolatban elátkozta és egyben hálát adott azoknak a matrózoknak, akikkel utazott. Ha azok a férfiak nem meséltek volna babonás dolgokat, akkor valószínű nem is tudná, hogy mégis miféle a lány.
-Nagyon elgondolkoztál.
-Elnézést. Csak nem untatlak?
-Ha így lenne, akkor már nem lennék itt. Észre sem vetted volna, hogyha eltűnék.
Igaza volt, annyira elmerült a gondolataiba, hogy még azt sem vette volna észre, hogyha előtte állt volna. A gondolattól felforrt a vére. A szirén kedvesen mosolygott, majd amint meglátta a férfi csillogó szemeit elnevette magát.
-Nem kellene így néznie!
-Miért?
-Mert a végén úgy döntök, hogy elviszem magát a tó mélyére, akkor majd mi lesz szegény feleségével?!
-Nem vagyok házas.
-Nem?
-Nem.
-Akkor a szeretője.
-Az sincs.
-Na és szerelme?
-Az van!
-Na látod! Neki biztosan hiányoznál!
-Nemigazán.
-Miért nem?
-Mert ott lennék vele.
A lány zavarodottan nézett a férfira és várta, hogy kifejtse, de az nem tett semmit. Inkább felkecmergett a gyökérről, leporolta a bő ruháját.
-Ideje indulnom, kedves szirén. További szép estét.
William-san meghajolt, majd elment. Mégis miért? Talán mondtam valamit? Kétségeim és feltörekvő féltékenységemtől megijedtem. Magam mögött hagyva zavaromat kisétáltam a vízből és elkezdtem felöltözni. Akkor még nem tudtam, hogy kettőnkön kívül volt még más is a tónál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése