13.fejezet
A nap már alig látszódott, itt az ideje, hogy pihenőhelyet keressek. Ez a világ reggel veszélyes, de este még veszélyesebb. Egy nagyobb kősziklához érkeztünk, beleszagoltam a levegőbe. Nincs vér vagy rothadó hús szag. Ez jó. Leszálltam Faustról és megpaskoltam az oldalát. A táskámat szikla falának döntöttem. Levetkőztem.Szépen elrendezgettem a ruháimat és megfordultam. Faust még mindig bámult. Vigyorogva néztem a szellemlószemébe.
-Csak nem tetszik a látvány Faust?
Hármat fújtatott és megfordult.
-Haha! Megyek körbejárom a környéket.
Előreugrottam, a tenyeremre érkezve szaladtam be az erdőbe. Négykézláb lelapultam és figyeltem a környezetemet. Apró állatok zörögtek, de veszélyeseket nem találtam. A kősziklát nagy körben átfésültem, de semmit nem találtam. Fáradt és éhes vagyok.
A táborhelyemre érkeztem négy jól táplált óriásnyúllal. Mindegyik lábukat eltörtem és leraktam a fűbe őket. Szedtem néhány fát és a hátizsákomból kivettem az öngyújtómat. Sosem dohányoztam, de mindig is tetszettek a képek az öngyújtókon, ezért hoztam az útra 5 gyújtót.
Most már van tüzem és vacsorám. Tökéletes! Faust jóllakottan feküdt le a tűz mellé. Álmos szemekkel bámult.
-Te is szeretnél egy falatott?
Megsimítottam a fejét és már egyből tudtam, hogy mire gondol. Csábítja ropogósra sült nyúl szaga és látványa. Faust mellé ültem és az egyik nyulat felé tartottam, míg a másikat én kezdtem el csócsálni. Finom. Nem mintha undorodnék a nyers hústól, hiszen már ettem, de még is jobban szeretem a főzött vagy sütött húsokat, mint a nyerset. Elfogyasztottuk a vacsinkat és egymáshoz bújtunk. Elővettem a naplót és vázlatpontokba leírtam a három nap eseményeit.
-Te is érzed?
Egy biccentéssel válaszolt.
-Tűnjünk innen!
Gyorsan összecsomagoltam és felültem Faustra. Gyors vágtába kezdtünk. A hátamon felállt a szőr és a hideg rázott. Ez nem jó!
-Gyorsan Faust! Közelednek!
Már emlékszem, hogy milyen erdőnek hívják. Szellemek erdeje. Nagyon sok gonosz szellem él itt, akik egy testre várnak, hogy eltudják foglalni. Nem akarok egy szellem teste lenni. A távolban élőlények hangjára lettem figyelmes. A hideg borzongás már kezd enyhülni, de még mindig éreztem.
-Menjünk a faluhoz!
Mikor már nem éreztem semmit, de még nem értük el a falu területét, megállítottam Faustott és leszálltam róla.
-Maradj itt és vigyáz magadra, telefonálok és jövök.
Elindultam a faluba. Tudtam, hogy mi fog rám várni. Ugyanis a szellemerdő mellet a sötét elfek faluja található, ahol nem csak orgyilkosok, de fejvadászok, csempészek és más foglalkozású lények előszeretettel járnak. Megigazítottam a kapucnim és elindultam a faluba. Igyekeztem nem nekimenni senkinek, nem akartam belekeveredni egy verekedésbe. Elmentem az egyik hotelhez és a pultoshoz mentem.
-Telefont hol találok?
A lila bőrű manó unottan jobboldalra mutatott. Biccentettem és mentem a nekem baloldali folyosóra, ahol telefonfülkék vannak. 500 ront tettem a telefonpénzszedőjébe és tárcsáztam. A mobilját hívom, ha az otthonit hívnám biztos, hogy nem ő venné fel vagy nem adnák oda. Kicsöng.
-Haló tessék?
A hangja nem olyan mint Kellan emlékeiben. Olyan szomorú és rekedtes.
-Marone te vagy az?
-Igen én vagyok. Kivel beszélek?
-Az most nem fontos. Hamarosan megérkezem. Az irodában várlak.
-Mi várj! Kivel beszélek?!
-Marone, ha hallani akarsz Kellanről, aki a férjed, nem fogsz kérdezősködni.
-Honnan tud a férjemről? Egyáltalán honnan tudja a számomat? Ki a fészkes fene maga?!
-Hívd össze a négy fivért! Hamarosan az otthoni irodában leszek.
-Várjon...!
Letettem. A szívem összefacsarodott. Marone pánikólt. Jól ismertem ezt a hangját és nem szerettem, aggódás tölt el tőle. Elvettem a visszajárót és kisiettem a fogadóból. Visszamentem az erdőbe, most már nem kell térkép tudom, hogy merre kell mennem. Faust nevét suttogtam, aki füstbombaként robbant előttem. Nem ijedtem meg, mert a láthatatlan kötelék, ami Faust választásával történt megmutatta hollétét. Ha hozzá érek megismerhetem a gondolatait és tudom, hogy merre jár. Felpattantam rá és jobbra fordultunk. Ismét vágtába kezdtünk.
Kétszer álltunk meg feltölteni a tartalékaimat és pihenni.
Már nagyon közel voltunk a célhoz, de már alig láttam a napot.
-Faust húzzunk bele! Ma már ott akarok lenni!
Felszálltam rá, mire felágaskodott és nyerített egy nagyot. Faust még sosem futott ilyen gyorsan, vagy csak az izgatottságom éreztette velem, de egyből el is szált ez az érzés és gyászba tért át. Igaz, hogy látni fogom Kellan családját, de el is kell mondanom nekik a szomorú híreket.
A nap már lement és a hold ragyogott tovább. Megérkeztünk a fővárosba. Faustot ügetésre fogtam. Elindultunk Kellan birtokához. Nem voltam fáradt. A szorongásom miatt elkerült az álmosság. Csak lélegez Lana! Lélegez!
A birtokhoz értem. Faust fülébe suttogtam.
-Valószínű, hogy már várnak minket. Észrevétlenül kell mennünk a ház jobboldalán lévő kazánházhoz.
Megértette. Izgatott lett, úgy mint én. Szellemalakba változtunk. Bárki is látna minket, az csak ködöt vagy csak egy árnyékot látna. Nem véletlen, hogy a szellemlovakat árnyékoknak is nevezik és ezért is olyan nehéz megszerezni őket. Tökéletes csendben osontunk a kazánhoz. Egyszer volt, amikor egy farkas elég közel jött hozzánk, de ő csak a fejét rázta és tovább ment.Az egyik cserép alatt kivettem a kulcsot és kinyitottam a lezárva tartott ajtót. Faust fülébe kezdtem suttogni.
-Menj és rejtőzz el. Ha tiszta a terep ki fogok küldeni érted valakit, de én előtte elfogom mondani a nevedet.
Faust ellenkezni akart, de gyorsan megragadtam a fejét és a szemére fókuszáltam.
-Ne aggódj, megleszek! Remélem hamar elintézem a kényes részeket.
Megpusziltam az orrnyergét és besurrantam az ajtón, amit visszazártam. A kazánban sötét volt, de én így is jól láttam. Csak két ember ismeri a titkos bejáratott Kellan és Marone, de most már én is. A felhalmozott fahasábok mellet van egy nagy szekrény. Elé álltam és elkezdtem húzni mint egy ajtót. Egy embernek nehéz lett volna ugyanis nagyon régen használták ezt a bejáratott. A nyitott részen csak egy létra volt. Beléptem. Éppen annyi hely volt benne, hogy betudtam csukni az ajtót. Mázli, hogy nem vagyok klausztrofóbiás. Felmásztam a létrán. Számos résznél kiléphettem volna, mindegyiknél egy festmény lett volna a kijárat, de én nem akarta lebukni és nem akartam, hogy felfedezzék ezt a titkos rejtekhelyet. Az utolsó kijárathoz értem. A kukucskálón kilestem. Senki nem volt bent. Visszatartottam a lélegzetemet és füleltem. A legközelebbi ember a lépcsőn jött fel és egy másik szobába ment. Valószínű egy szolgáló volt. Lenyomtam a kilincset és kiléptem. Egy komódra, onnan a földre. Visszacsuktam a festményt. Ami Kellan apját ábrázolta. Pár másodpercig néztem, aztán elfordultam tőle. Bűnösnek érezem magam, ha még tovább bámulom. Elmentem az íróasztal melletti minibárhoz, amiben számos whisky volt. De én egyet kerestem, ami -e alakalomhoz illő. 6 poharat elővettem. Mindegyikbe raktam jeget és egy kevéske whiskyt töltöttem beléjük. Négy poharat leraktam az asztal előtti dohányzóasztalra, aminek mindkét oldalán 2 személyes kanapé volt. Az egyikbe beleittam a másikat fogtam a kezembe és a hatalmas ablakhoz léptem. A kezembe tartott poharat a párkányra tettem a sajátomat meg a hold felé emeltem, hogy megvilágítsa. Mint Kellan szemei. Nem kellet körbenézzek a szobában, tudtam, hogy milyen. Mögöttem az ajtó. Ha azon belépsz nekem balra lesz a hatalmas fa íróasztal, ami középen helyezkedik el, -e mögött van egy hosszú komód és fölötte Kellan apja képe. Az asztal előtt a dohányzó asztal, mögötte a 3 könyves szekrény. A komód ablak felőli végén egy ajtó van. Ami egy szobába nyílik, de ott nem csak egy hálószoba van, meg van még egy mosdó és egy fegyver szoba. De a szobában a legcsodásabb az ablakok. Az ajtóval párhuzamosan hatalmas ablakok vannak, amik a fal hosszáig van méretezve. A függönyei fekete selyemből vannak. Kellan erre mindig is büszke volt, ugyanis ő rendezte be a dolgozószobáját. Csak az engedélyével léphettek ebbe a szobába, de természetesen a kedvese -e nélkül is beléphetett.
A whisky fűszeres aromája már teljesen betöltötte a szobát.Hamarosan megérkeznek.
Gyors lépteket hallottam a folyosóról.
Az ajtó kivágódott és megláttam őt.
Magas volt. Legalább 180 centi. Fekete haja hátrafésülve viselte és két fonattal tartotta a hátán. Gyengéd hullámokban a derekáig ért a hajzuhataga. Liliom és pézsma illata volt. Arca enyhén kerekded volt. Arca kipirulva, barnássárga szemeit harag égette.
-Már vártalak Marone.
-Csak nem tetszik a látvány Faust?
Hármat fújtatott és megfordult.
-Haha! Megyek körbejárom a környéket.
Előreugrottam, a tenyeremre érkezve szaladtam be az erdőbe. Négykézláb lelapultam és figyeltem a környezetemet. Apró állatok zörögtek, de veszélyeseket nem találtam. A kősziklát nagy körben átfésültem, de semmit nem találtam. Fáradt és éhes vagyok.
A táborhelyemre érkeztem négy jól táplált óriásnyúllal. Mindegyik lábukat eltörtem és leraktam a fűbe őket. Szedtem néhány fát és a hátizsákomból kivettem az öngyújtómat. Sosem dohányoztam, de mindig is tetszettek a képek az öngyújtókon, ezért hoztam az útra 5 gyújtót.
Most már van tüzem és vacsorám. Tökéletes! Faust jóllakottan feküdt le a tűz mellé. Álmos szemekkel bámult.
-Te is szeretnél egy falatott?
Megsimítottam a fejét és már egyből tudtam, hogy mire gondol. Csábítja ropogósra sült nyúl szaga és látványa. Faust mellé ültem és az egyik nyulat felé tartottam, míg a másikat én kezdtem el csócsálni. Finom. Nem mintha undorodnék a nyers hústól, hiszen már ettem, de még is jobban szeretem a főzött vagy sütött húsokat, mint a nyerset. Elfogyasztottuk a vacsinkat és egymáshoz bújtunk. Elővettem a naplót és vázlatpontokba leírtam a három nap eseményeit.
- 3 tengerboszorkány
- varázstárgyak szerzése
- cabi az utasszállító
- első nyertes harcom ebben a világban
- tündefaluba érkeztem
- szellemló gazdája lettem
- a ló neve Faust
- egyedül megyek a fővárosba
- pihenés egy erdőnél
- jól vagyok
- 4.nap vége
Su.
Másnap reggel korán keltünk. Bokáig érő köd szált felénk az erdőből. Rossz előérzetem támadt.-Te is érzed?
Egy biccentéssel válaszolt.
-Tűnjünk innen!
Gyorsan összecsomagoltam és felültem Faustra. Gyors vágtába kezdtünk. A hátamon felállt a szőr és a hideg rázott. Ez nem jó!
-Gyorsan Faust! Közelednek!
Már emlékszem, hogy milyen erdőnek hívják. Szellemek erdeje. Nagyon sok gonosz szellem él itt, akik egy testre várnak, hogy eltudják foglalni. Nem akarok egy szellem teste lenni. A távolban élőlények hangjára lettem figyelmes. A hideg borzongás már kezd enyhülni, de még mindig éreztem.
-Menjünk a faluhoz!
Mikor már nem éreztem semmit, de még nem értük el a falu területét, megállítottam Faustott és leszálltam róla.
-Maradj itt és vigyáz magadra, telefonálok és jövök.
Elindultam a faluba. Tudtam, hogy mi fog rám várni. Ugyanis a szellemerdő mellet a sötét elfek faluja található, ahol nem csak orgyilkosok, de fejvadászok, csempészek és más foglalkozású lények előszeretettel járnak. Megigazítottam a kapucnim és elindultam a faluba. Igyekeztem nem nekimenni senkinek, nem akartam belekeveredni egy verekedésbe. Elmentem az egyik hotelhez és a pultoshoz mentem.
-Telefont hol találok?
A lila bőrű manó unottan jobboldalra mutatott. Biccentettem és mentem a nekem baloldali folyosóra, ahol telefonfülkék vannak. 500 ront tettem a telefonpénzszedőjébe és tárcsáztam. A mobilját hívom, ha az otthonit hívnám biztos, hogy nem ő venné fel vagy nem adnák oda. Kicsöng.
-Haló tessék?
A hangja nem olyan mint Kellan emlékeiben. Olyan szomorú és rekedtes.
-Marone te vagy az?
-Igen én vagyok. Kivel beszélek?
-Az most nem fontos. Hamarosan megérkezem. Az irodában várlak.
-Mi várj! Kivel beszélek?!
-Marone, ha hallani akarsz Kellanről, aki a férjed, nem fogsz kérdezősködni.
-Honnan tud a férjemről? Egyáltalán honnan tudja a számomat? Ki a fészkes fene maga?!
-Hívd össze a négy fivért! Hamarosan az otthoni irodában leszek.
-Várjon...!
Letettem. A szívem összefacsarodott. Marone pánikólt. Jól ismertem ezt a hangját és nem szerettem, aggódás tölt el tőle. Elvettem a visszajárót és kisiettem a fogadóból. Visszamentem az erdőbe, most már nem kell térkép tudom, hogy merre kell mennem. Faust nevét suttogtam, aki füstbombaként robbant előttem. Nem ijedtem meg, mert a láthatatlan kötelék, ami Faust választásával történt megmutatta hollétét. Ha hozzá érek megismerhetem a gondolatait és tudom, hogy merre jár. Felpattantam rá és jobbra fordultunk. Ismét vágtába kezdtünk.
Kétszer álltunk meg feltölteni a tartalékaimat és pihenni.
Már nagyon közel voltunk a célhoz, de már alig láttam a napot.
-Faust húzzunk bele! Ma már ott akarok lenni!
Felszálltam rá, mire felágaskodott és nyerített egy nagyot. Faust még sosem futott ilyen gyorsan, vagy csak az izgatottságom éreztette velem, de egyből el is szált ez az érzés és gyászba tért át. Igaz, hogy látni fogom Kellan családját, de el is kell mondanom nekik a szomorú híreket.
A nap már lement és a hold ragyogott tovább. Megérkeztünk a fővárosba. Faustot ügetésre fogtam. Elindultunk Kellan birtokához. Nem voltam fáradt. A szorongásom miatt elkerült az álmosság. Csak lélegez Lana! Lélegez!
A birtokhoz értem. Faust fülébe suttogtam.
-Valószínű, hogy már várnak minket. Észrevétlenül kell mennünk a ház jobboldalán lévő kazánházhoz.
Megértette. Izgatott lett, úgy mint én. Szellemalakba változtunk. Bárki is látna minket, az csak ködöt vagy csak egy árnyékot látna. Nem véletlen, hogy a szellemlovakat árnyékoknak is nevezik és ezért is olyan nehéz megszerezni őket. Tökéletes csendben osontunk a kazánhoz. Egyszer volt, amikor egy farkas elég közel jött hozzánk, de ő csak a fejét rázta és tovább ment.Az egyik cserép alatt kivettem a kulcsot és kinyitottam a lezárva tartott ajtót. Faust fülébe kezdtem suttogni.
-Menj és rejtőzz el. Ha tiszta a terep ki fogok küldeni érted valakit, de én előtte elfogom mondani a nevedet.
Faust ellenkezni akart, de gyorsan megragadtam a fejét és a szemére fókuszáltam.
-Ne aggódj, megleszek! Remélem hamar elintézem a kényes részeket.
Megpusziltam az orrnyergét és besurrantam az ajtón, amit visszazártam. A kazánban sötét volt, de én így is jól láttam. Csak két ember ismeri a titkos bejáratott Kellan és Marone, de most már én is. A felhalmozott fahasábok mellet van egy nagy szekrény. Elé álltam és elkezdtem húzni mint egy ajtót. Egy embernek nehéz lett volna ugyanis nagyon régen használták ezt a bejáratott. A nyitott részen csak egy létra volt. Beléptem. Éppen annyi hely volt benne, hogy betudtam csukni az ajtót. Mázli, hogy nem vagyok klausztrofóbiás. Felmásztam a létrán. Számos résznél kiléphettem volna, mindegyiknél egy festmény lett volna a kijárat, de én nem akarta lebukni és nem akartam, hogy felfedezzék ezt a titkos rejtekhelyet. Az utolsó kijárathoz értem. A kukucskálón kilestem. Senki nem volt bent. Visszatartottam a lélegzetemet és füleltem. A legközelebbi ember a lépcsőn jött fel és egy másik szobába ment. Valószínű egy szolgáló volt. Lenyomtam a kilincset és kiléptem. Egy komódra, onnan a földre. Visszacsuktam a festményt. Ami Kellan apját ábrázolta. Pár másodpercig néztem, aztán elfordultam tőle. Bűnösnek érezem magam, ha még tovább bámulom. Elmentem az íróasztal melletti minibárhoz, amiben számos whisky volt. De én egyet kerestem, ami -e alakalomhoz illő. 6 poharat elővettem. Mindegyikbe raktam jeget és egy kevéske whiskyt töltöttem beléjük. Négy poharat leraktam az asztal előtti dohányzóasztalra, aminek mindkét oldalán 2 személyes kanapé volt. Az egyikbe beleittam a másikat fogtam a kezembe és a hatalmas ablakhoz léptem. A kezembe tartott poharat a párkányra tettem a sajátomat meg a hold felé emeltem, hogy megvilágítsa. Mint Kellan szemei. Nem kellet körbenézzek a szobában, tudtam, hogy milyen. Mögöttem az ajtó. Ha azon belépsz nekem balra lesz a hatalmas fa íróasztal, ami középen helyezkedik el, -e mögött van egy hosszú komód és fölötte Kellan apja képe. Az asztal előtt a dohányzó asztal, mögötte a 3 könyves szekrény. A komód ablak felőli végén egy ajtó van. Ami egy szobába nyílik, de ott nem csak egy hálószoba van, meg van még egy mosdó és egy fegyver szoba. De a szobában a legcsodásabb az ablakok. Az ajtóval párhuzamosan hatalmas ablakok vannak, amik a fal hosszáig van méretezve. A függönyei fekete selyemből vannak. Kellan erre mindig is büszke volt, ugyanis ő rendezte be a dolgozószobáját. Csak az engedélyével léphettek ebbe a szobába, de természetesen a kedvese -e nélkül is beléphetett.
A whisky fűszeres aromája már teljesen betöltötte a szobát.Hamarosan megérkeznek.
Gyors lépteket hallottam a folyosóról.
Az ajtó kivágódott és megláttam őt.
Magas volt. Legalább 180 centi. Fekete haja hátrafésülve viselte és két fonattal tartotta a hátán. Gyengéd hullámokban a derekáig ért a hajzuhataga. Liliom és pézsma illata volt. Arca enyhén kerekded volt. Arca kipirulva, barnássárga szemeit harag égette.
-Már vártalak Marone.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése