12.fejezet
Rothadó hússzagát éreztem, némi testnedvvel. Undorító! Két hosszú fekete hajú, férfinemű nyáladzó alakok voltak láncra verve, ruhájuk cafatokban lógott róluk, cipőjük nem volt. A földön négykézláb próbáltak felém jönni, de a lánc nem volt elég hosszú. Belőlük áradt ez az undormány szag. A pórázt egy férfi tartotta, aki rossz fiúsan volt öltözve. Az övén egy nagyobb fegyver volt. A szaga mindent elárult. Boszorkány volt, méghozzá sötét. Nem jó. A két nyáltenger meg ghoul volt. Ijesztően hatalmas szemeik vörösek voltak és a szem fehérjük fekete. Basszus. Még nem volt alkalmam természetfeletti lényekkel harcolni. Jó a rohadék politikus nem tartozik ide. A szél friss vérszagot hozott, a ghoulok is megérezték. A férfi vigyorogva nézet rám.
-Micsoda fincsi falat leszel. Vir, Riv jó étvágyat!
Elengedte a két pórázt. A francba eszméletlenül gyorsan rohantak felém! Gyorsan kell támadnom, ha rám cuppannak az életbe nem fogom őket leszedni magamról. Előrántottam a két fegyveremet és sortűzbe kezdtem. Nyavalyogva estek földre a lábam elé. Átugrottam őket és a varázsló felé mentem, de ő csak vigyorgott. Mégis miért? Valami beleharapott a bokámba, majd valami a másikba.
-Áááá!
A fenébe! A francba! A két stukimat a két fejre irányítottam és lőttem. Az egész táramat beléjük eresztettem, a fejük teljesen szétroncsolódott, de éreztem, hogy élnek még. A pisztolyokat eldobtam és a boszira néztem, aki még mindig vigyorgott. Egy sötét gömb jelent meg a kezébe és felém irányította. A rohadt! A felém közeledő gömb elől elugrottam, ami egy fába csapódott. A fa közepén egy lyuk volt. Istenem és ha ez eltalált volna?! A két ghoul felkelt. A szemem láttára nőt hús a fejükön. Bakker ez nagyon nem lesz jó! Lassan elindultak felém. A kezükben örvényleni kezdett a vérük, ami nyúlós masszává majd egy-egy kaszává változott. A boszi már szabály szerűen röhögött. "Várd ki a megfelelő pillanatot és utána vágd le a fejüket!" Hát persze a ghoulokat lefejezéssel lehet megölni. A két ghoul feje már majdnem visszanőtt ezért futva felém siettek. Már majdnem elértek, amikor a kaszájukat vágásra emelték... Erre a pillanatra vártam! Megnyomtam a gyűrűm gombját, léptem kettőt és a megnőtt kardommal egy félköríves mozdulattal vágtam. Az ellenfeleim feje a földön landoltak. Szembefordultam a harmadik ellenfelemmel, aki ismét egy fekete gömbbel próbálkozott, de azt is könnyen kikerültem. Futva közeledtem felé, karddal a kezembe. Valamit mormogott az orra alatt és a kardomra mutogatott. Miután abbahagyta a varázslást a kardom kirepült a kezemből, bele az egyik ghoulba. Ó, a jó büdös életbe! A varászló ismét mormolásba kezdett, de én nem hagytam. Kirántottam a kabátom ujjából lévő pisztolyt, céloztam és lőttem. Ez pár másodpercbe telet. Szerencsémre elég közel kerültem hozzá, hogy tökéletesen célt érjen a golyó. Bele a mellkasába. Visszaraktam a pisztolyt és elsétáltam a kardomhoz. Kihúztam a testből, a rajta végigcsorgó vért egy talált rongydarabbal letöröltem, majd gyűrűvé visszaváltoztattam. Az eldobott két fegyveremért is elsétáltam, azokat megtöltöttem és a tokjukba raktam. Ideje megkeresnem Borkát és a többi túlélőt. Megkerültem az állatott és megálltam a döbbenettől. 10-en voltak. Ugyan olyan ruhájuk volt mint a varászlónak, de nem mindegyik volt az. A cabin utazó köpenyes harcolt, míg a 4 boszi egy védőburokkal védték egymást és az eszméletlen sofőrt. Ideje nekem is besegíteni. Újból előrántottam a két fegyveremet és rohantam. Mindig a legközelebbi ellenséget lőttem le. Hamar fogytak. Míg a köpenyes csak 4-t szedett le én addig az összes többit. Mindenki kapott pár golyót. Elégedetten szemléltem a halott testeket. Borkáék megkönnyebbülten hagyták abba a varázslást és sírva fakadtak. Nem mindenki éli túl az -e féle harcokat.
-Jól vagytok?
Borka csak könnyes szemmel bólogatott. A köpenyes alak is a boszorkákhoz fordult.
-Tudjátok, hogy merre van a legközelebbi város?
-Nem a mi feladatunk tudni ezeket, erre való a sofőr.
-De ő eszméletlen.
A két boszorkány tanácstalanul nézett össze majd az említettre bámultak. Odamentem a sofőrhöz és elkezdtem rázogatni. Semmi. Elővettem a kulacsomat, amit az egyik faluban vettem és ráöntöttem az egészet.
Prüszkölve ült fel, de mivel túl hirtelen és gyorsan tette fájdalmasan felnyögött. A kapucnija leeset és jól láthatóvá vált a feje. Nem volt haja csak egy olyan tarajfélék amik eltűntek a hátánál. Szeme akár a gyíké, ahogy az orra is.
-Hogy érzi magát? Tud járni?
-Fáj a fejem. Talán, megpróbálom.
A gyíkember esetlenül próbált felállni, majd néhány lépést megtenni. Megkönnyebbülve láttuk, hogy csak biceg, nem súlyos.
-Tudja, hogy merre van a legközelebbi állomás?
Biccentett egyet és elindult a cabi felé. Szomorúan végigsimította a bundáját, leszedte az utasok és a saját holmiját.
-Vegyétek fel a táskátokat, kb 2 óra múlva elérünk egy faluba.
Mindenki felvette a holmiját és elindult, én maradtam utoljára. Megvakargattam a halott cabi fülét és egy rövid gyászmantrát súgtam a fülébe. Kellan sok barátját és ismerősét vesztette el, nagyon sok mantrát ismer. A többiek után siettem. A sor végéhez érve lelassítottam és felvettem az ő ritmusukat. A gyíkembernek igaza volt tényleg 2 óra múlva egy faluhoz értünk. Olaszos emeletes házak sorakoztak a faluba, de egyben az az erdő fái és növényei egyaránt szerepelnek. Erdőfalu.
-Itt vagyunk Erdőfaluban. Sok a tünde él itt, azt ajánlom, hogy okosan viselkedjetek. Tudjátok, hogy milyenek a tündék. Menjünk elsőnek a cabi állomásra, hogy megtudjuk, hogy mikor jön a következő.
Mindnyájan biccentettünk és elindultunk. A falu lakosai zsibongva sétáltak egyik helyről a másikra. Egy nagy nyitott házhoz mentünk, ahol egy gyorsétterem és kocsma volt egybe. A sofőr azt mondta, hogy elmegy információt szerezni. Végül a két boszi is elment vele. Én, Borka és a csuklyás alak leültünk az egyik asztalhoz és rendeltünk egy kis italt. A tündérfülű srác kihozott három korsót. Amiben vörös lötty volt, azt a jobbomon lévőnek adta. Míg a lila italokat nekem és Borkának adta. Remélem Borka finomat rendelt, mert én is ugyan ilyet rendeltem. Felvettem a korsót és beleszagoltam, de nem túl látványosan. Az italnak szeder illata volt. Belekortyoltam. Már majdnem felnevettem megkönnyebbülésemben, mert ez bizony szederlé volt. -Kellan, jól vagy?
Borka aggódó szemeibe néztem. Kedves lány.
-Persze, semmi bajom.
-Láttam, hogy a lábad megsérült és ...
-Ne aggódj gyorsan gyógyulok.
-Ó, rendben.
Borka zavartan szuggerálta az italát. Ittam még egy kortyot és hátradőltem a székembe, körbenéztem. Rajtunk kívül még egy elf banda volt és egy tündérlányokból álló csapat. A lábam már nem sajgott. Az a két ghoul, jól elintézett. Az út során megnéztem a sérülést és megnyugodva vettem észre, hogy teljesen begyógyult, már csak az emléke maradt meg. Siető lépteket halottam, majd egy lónyerítés. Megrázkódtam a hangjától. Valamiért segélykiáltásnak érzékeltem. Lehúztam az üdítőmet, a poharamat a pénzzel együtt leraktam az asztalra és a hang irányába mentem. Borka és a titokzatos alak szemmel tartottak. A kocsmától egy háznyira négy tünde próbált lefogni egy lovag, aminek a sörénye és a farka füstből állt, de a ló többi része csak feketén csillogott. Közelebb érve észrevettem, hogy a lónak nem látni a patáit, azok is füstből voltak. Csodálatos! A három tünde szitkozódva próbálták lefogni a szellemlovat, de nem igazán sikerül. Igen ritka példány a szellemló. Csak egy elvarázsolt kötéllel lehet elkapni, anélkül kicsúszik a kezeid közül szó szerint. Valami vonzott a lóban, talán a szépsége vagy a szemében tomboló sötét tűz. De oda mentem a tündékhez és megkérdeztem.
-Eladó?
Az egyikük csodálkozva nézet rám.
-Hogy ez? Nem! Még nincs betörve, addig nem eladó.
Iszonyatos haragra gerjedtem. Ezt a csodás állatott be akarják törni, ezt nem hagyom?!
-Kié?
-Az enyém!
Egy pipázó szakállas kobold jött oda hozzám. A füstöt felém fújta, de én azt erősen visszafújtam, ezért a kobold elkezdett köhögni.
-Megveszem tőled.
-Amíg nincs betörve, nem eladó.
-Fizetek érte egy millió ront.
A három tünde tátott szájjal néztek rám, majd a négy férfi elröhögte magát. Az egyik tünde harsányan hozzám szól.
-Egy betöretlen lóért fizetnél annyit, mint egy betörtért?! Te aztán bolond egy ürge vagy!
-Ez a ló nem akármilyen. Megveszem!
-Csak készpénzben lehet fizetni.
Elővettem a zsebemből a pénzköteget, ami már eleve egy millió ronnak volt számolva, majd odaadtam a koboldnak.
Borka és a köpenyes alak szótlanul figyelték az eseményeket. A sofőr megérkezett.
-Rossz hírek a következő cabi holnap délután jön meg. Mi folyik itt?
-Kellan vett egy zabolátlan szellemlovat.
A két boszi és a gyíksofőr is döbbenten bámultak. Nem csodálom a legveszélyesebb lovak közé tartoznak a szellemlovak, csak egy gazdájuk van az egész életükben. Nem érdekelt. Odamentem a három tündéhez és megkértem őket, hogy szedjék le a köteleket.
-De ha elszalad akkor magadra vess.
A ficánkoló lóról levették a köteleket. A ló a kiutat kereste, de mindegy egyes alkalommal elálltam az útját. Mérgesen fújtatott rám, én is ezt tettem. Mire meghallotta a hangomat abba hagyta. Meredten bámult. Lenyugodott. De a szemeiben még éget az ellenállás. Lassan közelítettem felé. Sokan kijöttek nézni az előadásomat, a gyerekek tátott szájjal figyeltek és mutogattak. Nem foglalkoztam velük. A kezemet a halántékára raktam és egy név jelent meg a fejembe.
-Faust.
Mindenkit sokkolt a hír. A szellemlónak meglett a gazdája.
-Hihetetlen.
Sokan üdvrivalgásba kezdett, mások nevettek. Nagyon ritka az ilyesmi. Faust szemeibe néztem és láttam, hogy bármit megtenne értem, már alig várja, hogy együtt vágtázzunk. Megigazítottam a hátizsákom, megsimogattam Faust orrát, majd megfogtam a sörényét. Akár a selyem. Kellemesen meleg, a vékony sörény körbeölelte az ujjaimat,így tökéletesen belé tudtam kapaszkodni. A sörényének segítségével felugrottam a hátára.
-Sofőr merre kell menni, hogy a fővárosba érjek?
Kelet felé mutat.
-Mégis mire készülsz Kellan?
Mindig amikor ezen a néven hív szégyenletesnek érzem magam.
-Nem várhatok itt holnapig, azonnal elindulok a fővárosba.
Borkára nézve hozzászólok.
-Remélem időben odaérsz a barátodhoz.
-Igen.
A lány könnyes szemmel nézet, majd a távolodó alakom után integetett. Faust értette az érzéseimet, kelet felé tartott. A kapucnimat megigazítottam. Erősen megragadtam a ló sörényét és vágtára fogtam Faustott. Gyerekkoromban szerettem lovagolni, de a szüleim nem örültek neki. Szerintük túl veszélyes az én gyenge testemhez, de amikor látták, hogy a lovon ülve annyira felszabadultam, boldogan mosolygok rájuk, nem bánták meg. A múlt emléke és a mostani csak egy pillanatra is, de elfelejtettem, hogy mégis miért vagyok itt.
-Micsoda fincsi falat leszel. Vir, Riv jó étvágyat!
Elengedte a két pórázt. A francba eszméletlenül gyorsan rohantak felém! Gyorsan kell támadnom, ha rám cuppannak az életbe nem fogom őket leszedni magamról. Előrántottam a két fegyveremet és sortűzbe kezdtem. Nyavalyogva estek földre a lábam elé. Átugrottam őket és a varázsló felé mentem, de ő csak vigyorgott. Mégis miért? Valami beleharapott a bokámba, majd valami a másikba.
-Áááá!
A fenébe! A francba! A két stukimat a két fejre irányítottam és lőttem. Az egész táramat beléjük eresztettem, a fejük teljesen szétroncsolódott, de éreztem, hogy élnek még. A pisztolyokat eldobtam és a boszira néztem, aki még mindig vigyorgott. Egy sötét gömb jelent meg a kezébe és felém irányította. A rohadt! A felém közeledő gömb elől elugrottam, ami egy fába csapódott. A fa közepén egy lyuk volt. Istenem és ha ez eltalált volna?! A két ghoul felkelt. A szemem láttára nőt hús a fejükön. Bakker ez nagyon nem lesz jó! Lassan elindultak felém. A kezükben örvényleni kezdett a vérük, ami nyúlós masszává majd egy-egy kaszává változott. A boszi már szabály szerűen röhögött. "Várd ki a megfelelő pillanatot és utána vágd le a fejüket!" Hát persze a ghoulokat lefejezéssel lehet megölni. A két ghoul feje már majdnem visszanőtt ezért futva felém siettek. Már majdnem elértek, amikor a kaszájukat vágásra emelték... Erre a pillanatra vártam! Megnyomtam a gyűrűm gombját, léptem kettőt és a megnőtt kardommal egy félköríves mozdulattal vágtam. Az ellenfeleim feje a földön landoltak. Szembefordultam a harmadik ellenfelemmel, aki ismét egy fekete gömbbel próbálkozott, de azt is könnyen kikerültem. Futva közeledtem felé, karddal a kezembe. Valamit mormogott az orra alatt és a kardomra mutogatott. Miután abbahagyta a varázslást a kardom kirepült a kezemből, bele az egyik ghoulba. Ó, a jó büdös életbe! A varászló ismét mormolásba kezdett, de én nem hagytam. Kirántottam a kabátom ujjából lévő pisztolyt, céloztam és lőttem. Ez pár másodpercbe telet. Szerencsémre elég közel kerültem hozzá, hogy tökéletesen célt érjen a golyó. Bele a mellkasába. Visszaraktam a pisztolyt és elsétáltam a kardomhoz. Kihúztam a testből, a rajta végigcsorgó vért egy talált rongydarabbal letöröltem, majd gyűrűvé visszaváltoztattam. Az eldobott két fegyveremért is elsétáltam, azokat megtöltöttem és a tokjukba raktam. Ideje megkeresnem Borkát és a többi túlélőt. Megkerültem az állatott és megálltam a döbbenettől. 10-en voltak. Ugyan olyan ruhájuk volt mint a varászlónak, de nem mindegyik volt az. A cabin utazó köpenyes harcolt, míg a 4 boszi egy védőburokkal védték egymást és az eszméletlen sofőrt. Ideje nekem is besegíteni. Újból előrántottam a két fegyveremet és rohantam. Mindig a legközelebbi ellenséget lőttem le. Hamar fogytak. Míg a köpenyes csak 4-t szedett le én addig az összes többit. Mindenki kapott pár golyót. Elégedetten szemléltem a halott testeket. Borkáék megkönnyebbülten hagyták abba a varázslást és sírva fakadtak. Nem mindenki éli túl az -e féle harcokat.
-Jól vagytok?
Borka csak könnyes szemmel bólogatott. A köpenyes alak is a boszorkákhoz fordult.
-Tudjátok, hogy merre van a legközelebbi város?
-Nem a mi feladatunk tudni ezeket, erre való a sofőr.
-De ő eszméletlen.
A két boszorkány tanácstalanul nézett össze majd az említettre bámultak. Odamentem a sofőrhöz és elkezdtem rázogatni. Semmi. Elővettem a kulacsomat, amit az egyik faluban vettem és ráöntöttem az egészet.
Prüszkölve ült fel, de mivel túl hirtelen és gyorsan tette fájdalmasan felnyögött. A kapucnija leeset és jól láthatóvá vált a feje. Nem volt haja csak egy olyan tarajfélék amik eltűntek a hátánál. Szeme akár a gyíké, ahogy az orra is.
-Hogy érzi magát? Tud járni?
-Fáj a fejem. Talán, megpróbálom.
A gyíkember esetlenül próbált felállni, majd néhány lépést megtenni. Megkönnyebbülve láttuk, hogy csak biceg, nem súlyos.
-Tudja, hogy merre van a legközelebbi állomás?
Biccentett egyet és elindult a cabi felé. Szomorúan végigsimította a bundáját, leszedte az utasok és a saját holmiját.
-Vegyétek fel a táskátokat, kb 2 óra múlva elérünk egy faluba.
Mindenki felvette a holmiját és elindult, én maradtam utoljára. Megvakargattam a halott cabi fülét és egy rövid gyászmantrát súgtam a fülébe. Kellan sok barátját és ismerősét vesztette el, nagyon sok mantrát ismer. A többiek után siettem. A sor végéhez érve lelassítottam és felvettem az ő ritmusukat. A gyíkembernek igaza volt tényleg 2 óra múlva egy faluhoz értünk. Olaszos emeletes házak sorakoztak a faluba, de egyben az az erdő fái és növényei egyaránt szerepelnek. Erdőfalu.
-Itt vagyunk Erdőfaluban. Sok a tünde él itt, azt ajánlom, hogy okosan viselkedjetek. Tudjátok, hogy milyenek a tündék. Menjünk elsőnek a cabi állomásra, hogy megtudjuk, hogy mikor jön a következő.
Mindnyájan biccentettünk és elindultunk. A falu lakosai zsibongva sétáltak egyik helyről a másikra. Egy nagy nyitott házhoz mentünk, ahol egy gyorsétterem és kocsma volt egybe. A sofőr azt mondta, hogy elmegy információt szerezni. Végül a két boszi is elment vele. Én, Borka és a csuklyás alak leültünk az egyik asztalhoz és rendeltünk egy kis italt. A tündérfülű srác kihozott három korsót. Amiben vörös lötty volt, azt a jobbomon lévőnek adta. Míg a lila italokat nekem és Borkának adta. Remélem Borka finomat rendelt, mert én is ugyan ilyet rendeltem. Felvettem a korsót és beleszagoltam, de nem túl látványosan. Az italnak szeder illata volt. Belekortyoltam. Már majdnem felnevettem megkönnyebbülésemben, mert ez bizony szederlé volt. -Kellan, jól vagy?
Borka aggódó szemeibe néztem. Kedves lány.
-Persze, semmi bajom.
-Láttam, hogy a lábad megsérült és ...
-Ne aggódj gyorsan gyógyulok.
-Ó, rendben.
Borka zavartan szuggerálta az italát. Ittam még egy kortyot és hátradőltem a székembe, körbenéztem. Rajtunk kívül még egy elf banda volt és egy tündérlányokból álló csapat. A lábam már nem sajgott. Az a két ghoul, jól elintézett. Az út során megnéztem a sérülést és megnyugodva vettem észre, hogy teljesen begyógyult, már csak az emléke maradt meg. Siető lépteket halottam, majd egy lónyerítés. Megrázkódtam a hangjától. Valamiért segélykiáltásnak érzékeltem. Lehúztam az üdítőmet, a poharamat a pénzzel együtt leraktam az asztalra és a hang irányába mentem. Borka és a titokzatos alak szemmel tartottak. A kocsmától egy háznyira négy tünde próbált lefogni egy lovag, aminek a sörénye és a farka füstből állt, de a ló többi része csak feketén csillogott. Közelebb érve észrevettem, hogy a lónak nem látni a patáit, azok is füstből voltak. Csodálatos! A három tünde szitkozódva próbálták lefogni a szellemlovat, de nem igazán sikerül. Igen ritka példány a szellemló. Csak egy elvarázsolt kötéllel lehet elkapni, anélkül kicsúszik a kezeid közül szó szerint. Valami vonzott a lóban, talán a szépsége vagy a szemében tomboló sötét tűz. De oda mentem a tündékhez és megkérdeztem.
-Eladó?
Az egyikük csodálkozva nézet rám.
-Hogy ez? Nem! Még nincs betörve, addig nem eladó.
Iszonyatos haragra gerjedtem. Ezt a csodás állatott be akarják törni, ezt nem hagyom?!
-Kié?
-Az enyém!
Egy pipázó szakállas kobold jött oda hozzám. A füstöt felém fújta, de én azt erősen visszafújtam, ezért a kobold elkezdett köhögni.
-Megveszem tőled.
-Amíg nincs betörve, nem eladó.
-Fizetek érte egy millió ront.
A három tünde tátott szájjal néztek rám, majd a négy férfi elröhögte magát. Az egyik tünde harsányan hozzám szól.
-Egy betöretlen lóért fizetnél annyit, mint egy betörtért?! Te aztán bolond egy ürge vagy!
-Ez a ló nem akármilyen. Megveszem!
-Csak készpénzben lehet fizetni.
Elővettem a zsebemből a pénzköteget, ami már eleve egy millió ronnak volt számolva, majd odaadtam a koboldnak.
Borka és a köpenyes alak szótlanul figyelték az eseményeket. A sofőr megérkezett.
-Rossz hírek a következő cabi holnap délután jön meg. Mi folyik itt?
-Kellan vett egy zabolátlan szellemlovat.
A két boszi és a gyíksofőr is döbbenten bámultak. Nem csodálom a legveszélyesebb lovak közé tartoznak a szellemlovak, csak egy gazdájuk van az egész életükben. Nem érdekelt. Odamentem a három tündéhez és megkértem őket, hogy szedjék le a köteleket.
-De ha elszalad akkor magadra vess.
A ficánkoló lóról levették a köteleket. A ló a kiutat kereste, de mindegy egyes alkalommal elálltam az útját. Mérgesen fújtatott rám, én is ezt tettem. Mire meghallotta a hangomat abba hagyta. Meredten bámult. Lenyugodott. De a szemeiben még éget az ellenállás. Lassan közelítettem felé. Sokan kijöttek nézni az előadásomat, a gyerekek tátott szájjal figyeltek és mutogattak. Nem foglalkoztam velük. A kezemet a halántékára raktam és egy név jelent meg a fejembe.
-Faust.
Mindenkit sokkolt a hír. A szellemlónak meglett a gazdája.
-Hihetetlen.
Sokan üdvrivalgásba kezdett, mások nevettek. Nagyon ritka az ilyesmi. Faust szemeibe néztem és láttam, hogy bármit megtenne értem, már alig várja, hogy együtt vágtázzunk. Megigazítottam a hátizsákom, megsimogattam Faust orrát, majd megfogtam a sörényét. Akár a selyem. Kellemesen meleg, a vékony sörény körbeölelte az ujjaimat,így tökéletesen belé tudtam kapaszkodni. A sörényének segítségével felugrottam a hátára.
-Sofőr merre kell menni, hogy a fővárosba érjek?
Kelet felé mutat.
-Mégis mire készülsz Kellan?
Mindig amikor ezen a néven hív szégyenletesnek érzem magam.
-Nem várhatok itt holnapig, azonnal elindulok a fővárosba.
Borkára nézve hozzászólok.
-Remélem időben odaérsz a barátodhoz.
-Igen.
A lány könnyes szemmel nézet, majd a távolodó alakom után integetett. Faust értette az érzéseimet, kelet felé tartott. A kapucnimat megigazítottam. Erősen megragadtam a ló sörényét és vágtára fogtam Faustott. Gyerekkoromban szerettem lovagolni, de a szüleim nem örültek neki. Szerintük túl veszélyes az én gyenge testemhez, de amikor látták, hogy a lovon ülve annyira felszabadultam, boldogan mosolygok rájuk, nem bánták meg. A múlt emléke és a mostani csak egy pillanatra is, de elfelejtettem, hogy mégis miért vagyok itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése